Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
sebbet drágult. A 18. századra mindkettő ára csökken, de a nyomóé kevésbé. A 19. század elejére mindkettő jelentősen drágul, de a nyomó jobban, mint az író. E drágulás nemcsak az infláció következménye, hanem a többféle és jobb minőségű papír készítéséé is, a nyomónál pedig a nyomdatechnika változásáé is. A többi papírfajtánál csak a 18. és 19. század eleji ár százalék szám-adatait vehetjük figyelembe. Az itatós 286, a csomagoló 144, a lemez 105%. Vagyis ez időszakban legkevesebbet drágult a lemez, utána következik a csomagoló, majd az író, azután az itatós, és a legjobban drágult a nyomópapír. Az általános papírár-átlagok összehasonlításánál a százalék-számok századonként így alakulnak: 173, 125, 213%. Vagyis az átlag árnál is tapasztalható, hogy a 18. században olcsóbb a papír, mint az előzőben, de nem olyan mértékben, mint a többi papírfajtáknál láttuk. Ennek oka az, hogy ez időből az egyéb fajtákra is van adatunk, és ezek ára megemeli a század átlagát. Természetesen az átlagos papírárak és vonatkozó százalék-számaik csak részben tükrözik a tényleges helyzetet. Ezért össze kell vetnünk más árakkal. Mégpedig: osztrák és külföldi (délnémet) átlagos (átszámolt) rizsma-árakkal, továbbá a következő hazai adatokkal: két fontos közszükségleti cikk, a búza és a csizma árával, a papír nyersanyag-árakkal és a papírkészítőlegény munkabérével, az összegeket valamennyinél hasonló alapra átszámolva.627 A helyzetet ezen adatoknak az előbbiekben közölt, századonként megállapított átlagos papírárhoz viszonyított százalék-számaival vizsgáljuk. Osztrák adat csak a 18—19. századból maradt ránk. A 18. században az osztrák papírár a hazai rizsma-árnak 135, a 19. század elején pedig 122%-a. Vagyis az osztrák papír drágább volt a hazainál mindkét században -— oka a minőség-különbség —, de az osztrák a 19. századra nem drágult olyan mértékben, mint a hazai, viszont a három századot tekintve jelentősebben emelkedett. A délnémet adatok százalék-számai a 16. század második felétől a 19. század első feléig így alakulnak: 235, 137, 159, 57%. Vagyis a 18. 74. Az író- és nyomópapír árváltozása. 16. sz. vége — 19. sz. eleje. 277
