Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
(Az Országos Levéltár merített-papír anyaga kb. 225 000 iratcsomó, vagyis kb. 112 500 000 ív.) A harmadik korszak 1840-től 1900-ig tart. A papírmalmok megszűnésének és papírgyártásunk kialakulási korszaka. Csak az előbbi korlátozás szerint lehet folytatni a munkát. Ez időszakban a vízjel már nemcsak más technikával készül, hanem fokozatosan el is sorvad. A vízjel tulajdonképpen befejezi pályafutását, bár kivételesen még a 20. században — napjainkban — is alkalmazzák. A vízjel azonban szorosan összekapcsolódik a technikai eszközzel, a merítőszitával, és a technika megváltoztatása — merítőszita helyett a papírgép — ezt a korábban szerves részt már csak esetlegessé teszi.624 A mennyiség megállapítására a 16—17. századból csak szórványos adataink vannak, bőségesebb, átlagszámítási alapot adható forrás csak a 18. századdal kezdődik. De ez érthető is, hiszen ekkor indul meg a békésebb élet, és ekkor jön létre több irat. Ebből következik az is, hogy a rendszeresebb termelés sem kezdődhetett meg előbb. Sőt — mint a későbbiek igazolják — csak a 18. század második felében. Forrásainkban,625 a 16. század második felében működő 5 papírmalmunk által termelt papír mennyiségére, semmi adatunk nincs. Legfeljebb a következő századok alapján tételezhetjük fel, hogy egy malom átlagos évi termelése kb. 400 rizsma lehetett. Megismételjük: ez csak tájékoztató irányszám. — A 17. századi forrásanyag már több lehetőséget ad. Az e században működő 33 papírmalmunk malmonkénti átlagos évi termelése 450 rizsma, vagyis 2700 kg papír lehetett. A két szélső határ 200—700 rizsma. — A 18. század termelését már elég jól ismerjük, sőt részletesebben is vizsgálhatjuk. 1750-ig a malmonkénti átlagos évi termelés 533 rizsma, a két szélső határ 200—900 rizsma. 1751 és 1780 között az évi átlag 570 rizsma, a két szélső határ pedig 340—800 rizsma. 1781-től 1800-ig az átlag 1000 rizsma, a szélső határok 50—4000 rizsma. A 18. század második felében a malmonkénti évi átlag 785 rizsma, az egész 18. századé pedig — ekkor 108 malmunk működött — 701 rizsma, vagyis 4206 kg papír. — A 19. század első felét is két részben vizsgálhatjuk. 1820-ig az évi átlag 1944 rizsma — szélső határok 50—9000 rizsma, 1821 és 1840 között pedig 4585 rizsma az átlag, a szélső határok pedig 1100—9000 rizsma. A 19. század első felének — 125 malom üzemelt — malmonkénti évi átlaga pedig 3264 rizsma, vagyis 19 584 kg papír. (L. 72. á.) Vonjuk le a következtetéseket. A 17. században az átlagtermelés az általános malmonkénti évi termelési normának (1500 rizsma, vagyis 9000 kg) harmadát sem éri el, 273 1 8 Papírgyártás
