Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Az alak, vagyis a papír nagysága, nem is annyira az írásbeliség íróanyag igényétől, a kancelláriai gyakorlattól függött, hanem inkább a merítőszitától. Az írásbeliség annyiban volt alakító tényezője, amenynyiben a téglalap alakot választotta. Ezt azonban az európai, és így a magyar papírkészítő az araboktól készen veszi át,599 de kialakítja sajátos méreteit. Az alak nagyságának alsó és felső határát azonban a merítőszita használhatóságának lehetősége megszabta. így korán kialakult, és nem sokat változott. A 14. században a legkisebb alak 31 X 44 cm volt, a legnagyobb 50 X 70 cm, a 19. század elején pedig 34 X 44 cm, illetve 57 X 75 cm. A középkori írásbeliségnek — amely általában fektetett téglalap alakot használt — általában a legkisebb alak is nagy volt. De nem a papírkészítő alkalmazkodott ehhez az igényhez. A kancelláriák vagdaltak kisebb darabokat a legkisebb ívből. Amikor a 16. században az oklevelet felváltja az akta, és az írásbeliség álló téglalap alakú iratot kezd használni, a legkisebb alak általában még mindig nagy számára, és félbehajtja azt. A papírkészítő nem készít kisebbet. Hasonló a helyzet a felső határnál is—bár itt ritkább az igény — ha a legnagyobb alakú papír is kicsi, a kancelláriák összeragasztással maguk állítanak elő nagyobbat. Amikor a 18. század vége felé a bécsi udvar takarékossági okokból e kérdésbe beleszól, még csak azt szabja meg a kancelláriáknak, hogy az egyes iratfajtákat a meglevő alakokon és fajtákon belül, milyen papírra írják, és természetesen milyen árért vehetik azt át.600 A 19. század elején azonban ez a szempont már tovább megy, és új alakot kíván egységesen a hivataloknál bevezetni. Természetesen kisebbet, mert ez olcsóbb. Mégpedig a legkisebb alak felét: 214 X 342 mm-es alakot. Ezt kellett volna a papír készítőknek előállítani.601 A rendelkezés hazánkban nem valósult meg. Nem azért, mert a megyék tiltakoztak az ,,. . . új és eddig elé közöttünk hallatlan szabadságtalanság” ellen, hisz a ,,. . .mi törvényeink . . . minket semmi papirosnak vagy írószernek se a nemére, sem mértékére nem szorítottak”, ezért ,,. . .arra magunkat nem kötelezhettyök, hogy mi valamely bizonyos mértékű ránk erőszakosan ki szabott pappiros nemével éljünk . . . nemesi jussunk és szabadságunk hozván azt magával, hogy pappiros malmainkkal is szabadosán élvén, a pappirossal is minden restrictio [korlátozás] nélkül szabadosán élhessünk, s azzal úgy is élni kívánunk, mint eddig”.602 A végrehajtást más akadályozta meg. A papírkészítés általános gyakorlata. A merítőszita nagyságának felső határát az emberi kéz teljesítőképessége határozta meg, érthetően. Az alsó határt már nem 258
