Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Mennél mélyebbről merítették a papírt, és mennél kevésbé rázták a szitát, annál vastagabb lett a lemez. Ezután 100—200 darabonként nemezek között kisajtolták. Tartósabb lemezek készítésénél az egyszer sajtolt lemezre még egy réteg pépet terítettek a szitával, és újból kisajtolták, esetleg enyvezték is. Ezután nemezek nélkül is kisajtolták, szárítani akasztották. Majd a sulyokkal, a 18. század végétől kezdve a mángorlóval simították. Végül a széleit lereszelték. Darabonként vagy súly szerint csomagolva (1 bécsi mázsa = 56 kg) került forgalomba. Folyamatos termelés esetében — nálunk kevés malom dicsekedhetett vele — egy 20 kalapácsos, 1 káddal és 10 főnyi összlétszámmal működő — tehát hazai vonatkozásban jómenetelű — papírmalom — mivel átlag napi 6 rizsma, illetve 36 kg selejtmentes papírt készített — évi (vagyis 250 napi) tiszta termelése 1500 rizsma, vagyis 9000 kg papír volt.586 7. A KÉSZÁRU Magát a papírt, mint terméket vizsgáljuk most. Itt elöljáróban a megnevezését és mértékét, majd részletesen a súlyát, a vastagságát, az alakját, a minőségét, a fajtáját, a vízjelet, a termelt mennyiséget és végül az árát. E fejezetrész azonban mégis több, mint történeti áruismeret, mert részben értékmérő. Papírkészítőink működése feletti véleményalkotás alapja. A termékkel vizsgáznak, mint annak idején a felszabaduláskor vagy a mesteravatáskor. Így e vizsgálódásnak tárgyi, de személyi oldala is van. És ez utóbbi egyúttal társadalmi is. Most azonban nem az a kérdés, hogy a papírszükségletet milyen mértékben elégítették ki, hanem az, hogy milyen áruval. Nem a mennyiség, hanem a minőség 253 70. 17. századi rizsmacímke (Bazin). Yg-os kicsinyítés.
