Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

és a főtengely között elhelyezett tcknőbe zuhanva zúzta szét sokszoros ütögetésével a rongyot. A teknő általában keményfa vájt-tőke volt, ritkábban kőből készült. Fenekén vastag fémlap volt, szennyvíz lefolyókkal. A teknő több részre, csoportra volt tagolva. Mindegyikében álta-62. A zúzómű tervrajza. 1750. (Znióváralja). Felülnézet. Eredeti tervnagyság.

Iában 4—5 kalapács dolgozott, vagyis alkotott egy-egy csoportot. A főtengely hosszától függően általában 4—5 csoport volt egy-egy keréknél, vagyis 20—25 kalapács (1. 62—63. á.). — A zúzómű méreteire jellemző néhány adat: a főtengely 9—13 m hosszú volt, a kalapács szára 2—4 m, a fej a szárnak 2/3—7/10 része, az állványzat 0,6—1,5 m magas, a teknő egyes csoportjainak hossza 1—1,7 m, szélessége 0,5— 0,7 m.555

A hollandit 1670-ben találták fel, hazánkban csak a 18. század második felében kezdték alkalmazni, de még a század végén sem volt minden malmunkban. Szerkezeti megoldása, a megváltozott rostosítási elv következtében nem a zúzás, hanem az őrlés munkájához alkalmazkodott. Ovális kádja volt, amelyet hossztengelyének középső harmadán

egy válaszfal két részre, illetve 0 alakú csatornára osztott. Tetejének közepén, de rá merőlegesen feküdt a rendszerint külön kerekű főtengelyről fogaskerekes, fogas-dobos áttétellel hajtott dobtengely. Ez forgatta az egyik csatornába félig belemerülő nagy fadobot, az ún. hengerkést. A dob felületén ugyanis kb. 30 fémpánt — kés — volt rögzítve. Alatta, a kád fenekéhez erősítve, az ún. fenékmű, vagy fenékkés. Egy ferde síkú lap, illetve a dobkésf

63. A zúzómű metszet-vázlata, a = főtengely, b — ék, c = vályú, d — lefolyó, e = állványzat, / = kalapácsfej, g = kalapácsszár.

242