Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
a rongyot, a magyar helyzet másképpen alakni, mint az erdélyi. Vegyük előbb az elsőt. A rongykivitelre a bécsi udvar engedelemlevelet adott a kérvényezőnek— amiért természetesen díjat kellett fizetnie — a megszabott évi mennyiségi előirányzat terhére. Így 1824-től 1826 közepéig 46 200 bécsi mázsára (25 760 q),502 1 834-ben már évi 50 000 bécsi mázsára (28 000 q).503 A kiszállított mennyiség után 1 Ft/bm. vámot kellett fizetnie az engedményesnek.504 Papírkészítőink tiltakozására a helytartótanács jelentős helyzetfelmérő munka után azt javasolta, hogy a papírmalmokkal rendelkező megyékben tiltsák meg a kivitelt, a többiből engedjék meg, de emeljék fel a vámot, bécsi mázsánként 1 forintról 2 Ft 40 krajcárra, papírvédelmi vám címén. Az ügy éveken át húzódott, végül 1834-ben a bécsi udvari kamara álláspontja győzött: engedelemlevéllel és 1 Ft/bm. vámmal szabad a kivitel.505 Érthető: a vámtétel a kamara számára komoly bevételt jelentett. — Ausztriában ellenben már 1726-ban 3 Ft/bm. volt a rongy vámja, 1767-ben pedig elrendelték, hogy rongyot csak belföldi papírkészítőnek lehet eladni. A rongykiviteli vám a fiumei papírgyárra is sérelmes volt, mert a gyár — a város sajátos vámhelyzete miatt — a Magyarországból begyűjtött rongy után vámot fizetett, mint ahogy a beszállított papírért is. A gyár tehát már alapítása előtt 1827-ben, majd 1832-ben ismét kérte a vámmentességet, de kérelmét — nyilván az előbbi ok miatt — ismételten elutasították.506 Erdélyben néhány évi huza-vona után az „előhozott indító okokat olyanoknak találja a Királyi Kormány, hogy azoknak tekintetéből a hazai papíros malmok fenn állása, előmozdítása, sőt azoknak romlása szünetét jó előre el intézni kelletik, az okból ... a malom tulajdonosoknak és haszonbérlőknek minden időben el adható len rongyoknak a hazából kereskedés kedvéért való kivitelét merőben és keményen megtiltja . . .”507 Persze a rendelkezést „általhágták” — mint az erdélyi papírkészítők nevében Friedenfels József írja —, a begyűjtők „az magának számosán gyűjtetett rongyokat teher szekerekre felpakoltatják és lassanként állutakon minden akadály nélkül az országból kihordatják, részszerént már ki is hordták”. Kérik ezért, hivatkozva a már kiadott rongykiviteli tilalomra, egyrészt a jogtalanul gyűjtött rongy elkobzását,508 másrészt „meghatározni és megparancsolni, hogy ...előlvevőknek erdélyi országunkból rongyot eladni ne légyen szabad”, hiszen ilyen rendelet az osztrák tartományokban az „odavaló fabrikák védlése tekintetében sinor mértéknek fenn áll”.509 A kormányszék elutasítja a kérést, mint ahogy az 232
