Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
Minden megújulhat bár, a hűség szilárdan áll, örök-ifjú, víg élet, a szép fehér művészet. És ez az öntudat nyilvánul meg egy másik, háromszáz éves versük első két sorában306 — a továbbiak a papírkészítés egyes munkafázisait verselik —, nyíltan kimondva a felismerést, hogy munkájukkal a kultúrát, az emberiség fejlődését szolgálják: Soha el nem múló dolgokat mi készítünk, ruhából könyvet, mely mindig él velünk. Hazai papírkészítőink megismerésekor is figyelembe kell vennünk a tulajdonosoknál és bérlőknél elmondottakat. Nem mindegyik, sőt csak kevés papírkészítőnket ismerhetjük meg, és őket is csak felületesen. Adataink307 egyenetlenek. Csak az egyes malmok történetének kimerítő kutatása —és ettől még messze vagyunk — tudja majd teljesebbé tenni erre vonatkozó eddigi ismereteinket, és nemegyszer helyesbíteni is fogja megállapításainkat. Ismételten szeretnénk rámutatni, hogy csak a biztos adatokat közöljük, az évszámok tehát csak annyit jelentenek, hogy ez időből vannak forrásokkal hitelesített adataink. A legtöbb esetben majdnem bizonyos, hogy az illető előtte is, utána is a nevezett papírmalomban működött. Egyes papírkészítőnkre több adatunk is van, de egyrészt ez a felsorolás nem életrajz, hanem tájékoztató névsor, másrészt az egyöntetűség csak a valamennyinél közös adatok közlését kívánja. Az adat-többséget azonban majd az egyes malmok ismertetésénél a lehetőség szerint megemlítjük. A közlés sorrendje: név, milyen minőségben dolgozott, a malom megnevezése, évszám. A névsorba beiktattuk a vízjelelemként használt monogramjaikat is egyenlőségi (=) jellel utalva a teljes névre, ahol a vonatkozó adatok szerepelnek, többek között ez a vízjelmonogram is. Ha azonban e vízjelmonogramot nem sikerült megbízhatóan feloldani, a monogramnál vettükfel,e tényt kérdő(?)jellel jelölve, a vonatkozó egyéb adattal együtt. E monogramoknál figyelembe kell venni azt, hogy majd minden esetben a latin vagy német névírás sorrendjét követik, tehát az első (elsők) a keresztnév és az utolsó a vezetéknév rövidítése. A kivételeket a feloldás megmutatja. Megjegyzendő még, hogy a tulajdonosi, bérlői minőség jelölésének hiánya — a korábbiak értelmében — nem minden esetben jelenti azt, hogy az illető biztosan alkalmazott. Éppen ezért az alkalmazottjelölést csak akkor tettük ki, ha valamelyiknél a másik két minőség is szerepelt, a közérthetőség ezt megkívánta, és a forrás alapján ezt megtehettük. 9 Papírgyártás 129
