Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
I. Bevezetés
Az új íróanyag Kínában fokozatosan felváltotta a bambuszt és a selymet. A kínai forrásokon kívül Le Coq, Sven Hédin és főleg Stein Aurél7 kutatásai során előkerült keltezett papírokból a papír elterjedésére is következtethetünk: i. sz. 300 körül már általánosan használják. Miután Caj Lun módszerét 150-ben Ca Csu-yi tökéletesítette, az új mesterség véglegesen kialakult, s gyakorlata 600 éven keresztül alig változott. A kínai papírkészítők nyersanyaga eperfaháncs, bambuszrost, kínafű s egyéb növény volt, amelyhez kiegészítésül kevés kötél- és háló-hulladékot, valamint rongyot kevertek. A rostokat áztatással vagy főzéssel — vagyis vegyileg — lazították, majd mechanikusan, zúzással — mozsárban — pépesítették. A pépet vízzel hígították, és a rostokat bambuszból készült merítőszitával nemezeitek: lapot képeztek, vagyis a vizet lecsurgatták, és a szita rázásával a rostokat összekuszálták. E lapokat egymásra rakosva deszkák között, súlyokkal — vagyis saj tolással — tovább víztelenítették. A még nedves papírt levegőn vagy fűtött falon megszárították. Az ívek felületét ecsettel rávitt rizskeményítő bevonattal tették írásra alkalmassá. Felületi festéssel színes papírt is készítettek. A papírt az akkor Kínához tartozó Koreán keresztül a japánok is megismerték, és 610 körül megkezdték készítését is. Nyugat felé a kínai kereskedők tej esztették az új íróanyagot. A nagy selyem-út volt a papír felvonulási területe. A papír készítésének ismerete azonban sokáig rejtve maradt: a kínaiak titokban tartották a készítés módját — míg azután két kelet-turkesztáni város—Terghama ésTaskend — háborúskodása során a titok ki nem pattant. Terghama ugyanis kínai segítséggel leverte ellenfelét. Erre Taskend az arabok segítségét kérte, és Ziyad ibn Salih, a szamarkandi területi helytartó 751 júniusában a terghamai—kínai egyesült csapatok felett döntő győzelmet aratott. Az elfogott kínaiak között voltak papírkészítők is. A kalifátus megragadta az alkalmat, hogy a kínai papírbehozatalt megszüntesse. A papírkészítőket Szamarakandban telepítette le, és még 751-ben mesterségük gyakorlására kényszerítette őket. Szamarkand hamarosan a papírkészítés központja lett és tovább terjesztette az új mesterséget. A következő századokban papírkészítő műhelyek alakultak Szíria, Palesztina, Perzsia és India arab uralom alatt levő városaiban is. Majd követve a hódító arab kardot, a 10. században El Faijumban és Kairóban, 1100 körül már a marokkói Fez-ben is dolgoztak papírkészítők. 10
