Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
munkás — átszámolt — hetibére 3 Ft volt.276 — Iparcikkek közül a csizmát, a mezőgazdasági termények közül a búzát, illetve átlagos áraikat277 véve összehasonlítási alapul, a legény heti fizetéséért a 18. században két pár csizmát vagy két és fél mérő (156,42 1) búzát kaphatott, a 19. század elején viszont csak fél pár csizmát vagy negyed mérő (15,62 1) búzát, de figyelembe kell venni azt, hogy a napóleoni háborúk után infláció volt (ami természetesen a papírkészítő kereseti viszonyait is rontotta), nagy volt a drágaság -— különösen a búza drágult —, következőleg az átlagár is jelentősen emelkedik, s így rosszul jellemzi e 40 esztendőt. A szegődményes bérezésre kevés adatunk van, és nem mindenkor lehet eldöntetni, hogy a legény külön, vagy a mesterével — és a többi legényekkel együtt — kapta a konvenciót. Bizonyos, hogy 1692-ben Görgényszentimrén a papírkészítő legény évente készpénzben 3 Ft-t, továbbá 6 mérő (375,18 1) búzát, 8 db ködmönnek való juhbőrt, és 2 pár sarut kapott.278 Viszont Ravaszmezőn a mester 1811. évi levele szerint már 15 „esztendőktől fogva úgy fizetöttem Legényeimmel együtt, úgy mint; In parato aere [készpénzben] 100 Rft. Hat köböl (375,18 1) gabona, egy köböl (62,53 1) búza, az Legényeimnek pedig egy egy köböl élet sem jön”, de a „ki mondhatatlan Nagy Drágoság” miatt „más féle Convenciót” kér, különben nem maradnak ott.279 Sajnos, a többi adataink is hasonlóak, így még tájékoztatást sem kaptahunk, nemhogy általános képet. A mester fizetésével is hasonló a helyzet, ha konvenciót kapott. Az előbbi példán kívül nem sokat állapíthatunk meg az olyan adatokból, mint pl. a kercsesorai. 1739-ben így ír a mester, Burgmoser András: „. . . instálok ... ha többet nem vagy csak egy sertéssel és három vagy négy köböl (187,59—250,12 1) gabonával conventiom és fizetésem felett meg segíteni parancsolni . . . kegyeskedjék,” különben nem marad.280 Készpénz fizetését csak a 19. század elejéről ismerjük. Havonta kapták, évi 420—480 forintot, vagyis a legény fizetésének kb. ötszörösét. — Az önállóan vagy bérlettel dolgozó mester jövedelméről későbben lesz szó. A nagyobb malmokban, a 19. század elejétől alkalmazott könyvelő szintén havi fizetést kapott, évente átlagosan 210—240 ft-t, vagyis fele annyit, mint a mester, s a legény bérének két és félszeresét. Az időszaki alkalmazottak közül a férfiak átlagosan heti 1 Ft 35 kr-t, a nők pedig 1 forintot kaptak a 18—19. század elején, vagyis a férfiak a legény fizetésének kb. a felét, a nők pedig annak egyharmadát. A férfiak az időszaki mezőgazdasági munkások alacsonyabb kategóriájával megegyező keresetűek voltak, a nők a mezőgazdaságban dolgozó nőknél többet kerestek ugyan, de nem annyit, mint pl. egy ruhamosó nő, aki ugyan-116
