Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)
folyó fejtőgép fejlesztési munkába ezt a kutatást mint nélkülözhetetlen segédfeladatot iktatták be [61]. A kutatások alapján Györki és munkatársai a por csökkentésére nedvesítő szert is tartalmazó vízzel történő permetezést dolgoztak ki. Megállapították, hogy ez csak akkor hatásos, ha a permetezést közvetlenül a fejtés pillanatában a keletkezés helyén végzik. A permetezés kivitelezhetőségére elvégezték az 1*4, F5, valamint a Donbassz kombájn fejtő fejeinek megfelelő konstrukciós átalakítását [66, 81]. A nagy apparátussal folytatott és részletesen publikált kutató munka gyakorlati eredményein kívül figyelmet érdemelnek GYÖRKinek a szállópor képződéssel kapcsolatos elméleti megfontolásai, valamint ezek alapján a nedvesítő szerrel szemben támasztott követelményekre vonatkozó megállapítások [62, 65]. Elméleti megfontolásaiban db. Györki hangsúlyozza, hogy poron a szénbányászatban nem csupán a levegőben diszpergált szilárd részecskéket kell érteni, hanem a német nyelv „Staub” fogalmának megfelelően az apró szilárd részecskéknek a gáznemű diszperziós közegekkel képzett diszperziós rendszerét. Ez nem csupán a levegőben lebegő porra érvényes, hanem a fejtésnél képződő, ill. a bánya térségében leülepedett szemcsékre is, ugyanis a por vagy mindjárt keletkezése pillanatában keveredik a levegővel, vagy pedig pl. a bányabeli metán- vagy szén-dioxid-kitöréseknél gázzal együtt hagyja el a szénfalat. A diszperziós rendszerben tehát gázfázisként nemcsak levegő, hanem metán- vagy szén-dioxid-gáz is szerepelhet. Az utóbbi gáz a leülepedett szállóporban a levegő oxigénjéből is képződhet a lassú égés folyamán, és kitöltheti a leszáradó nedvesség által szabaddá vált kapillárisokat. Mivel az adszorbtíve kötött gázréteg, különösen a finom szemcsékben, a szemcse eredeti térfogatához képest már jelentékeny lehet, a szénpor ülepedésénél a Stokes-féle egyenletben nem használható a szén eredeti fajsúlya, hanem a diszperz rész fajsúlyának hatása érvényesül, mely diszperz rész fajsúlya már kisebb, esetleg jóval kisebb, mint a szén fajsúlya. Ezért a bányászati szállóporok más porokhoz viszonyítva jóval lassabban ülepszenek, és olyan kisebb diszperzitás fokú, nagyobb méretű részecskékből álló rendszer is megtarthatja diszperz jellegét, mely a gázadszorpció elmaradása esetén leülepedne. Györki véleménye szerint diszperz rendszer jellegéből következően a szénpor száraz úton való lekötése kevésbé hatásos, mint a nedves úton történő. A [66] közleményben ismertetett kísérleti tapasztalata szerint azonban a finom port a víz egyedül rosszul nedvesíti. A nedvesedés elősegítésére külföldön és — részben Györki kezdeményezésére — hazánkban is a porlekötésre szolgáló vízhez, ún. „nedvesítő” vegyszereket adagolnak. A porleválasztás hatékonysága érdekében azonban nem elégséges csak a víz felületi feszültségét csökkenteni, hanem a habképződést is meg kell gátolni, ui. a habképződés esetén — mint azt Györki fényképfelvétellel is demonstrálta — a szénszemcsékhez tapadt hab még inkább fokozza a rendszerben a gázfázis arányát, és így egyenesen csökkenti az ülepedést sebességet. Elméletére támaszkodva Györki nem csupán a bányabeli porleválasztás módozataira vonatkozóan tesz megállapításokat, hanem felhívta a figyelmet a szénfeldolgozó üzemekben keletkező szálló porok hasonló problémáira 95
