Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
későbbi megállapításaival egyezően —, hogy a tatai szén extraktumában aránytalanul több a gyantaszerű alkotórész, mint a németországi bitumenes szenekében, és a viaszjellegű rész is főként szabad zsírsavakból és nem viaszészterekből áll. 7. TÁBLÁZAT Kísérletek tatabányai szénből nyert bitumen finomítására Vízgőz desztilláció Oldószeres szétválasztás Finomítási mód " ~ atmosz- vákuum_ i .. ferikus ban пУеге | «“»oltott Hozam, % 50 32 50 ? Lágyuláspont, °C 60 52 75 Savszám 40,2 62,6 102,7 Éterszám 14,7 4,6 18,0 Hankiss Liász-szén extrakciója című munkájában a barnaszénnél alkalmazott több lépcsős benzol-alkoholos oldást a pécsi feketeszénnél is vizsgálta [61]. A kapott A-bitumen 0,5%, a В-bitumen pedig Schneider—Tropsch szerint 3,2%, Fischer—Gluud szerint 5,5% volt. E kis mennyiségű extraktokat jelen esetben nem a kátránykihozatalra gyakorolt hatás, illetve vegyipari hasznosíthatóság szempontjából vizsgálta, hanem a közismert Fischer-féle kokszolódási teória pécsi szénre való érvényességének tanulmányozására használta fel. E célból az extraktot petroléterrel szilárd és folyékony fázisra bontotta, és vizsgálta az eredeti, illetve extrahált szének, az extraktnak és a frakcióinak, valamint a különböző extrakt komponensekkel kevert extrahált maradéknak a kokszolódó képességét. Kísérletei alapján Hankiss úgy látta, hogy a pécsi szénnél a kétféle bitumenkomponens jelenléte vagy hiánya nem nyújt egyszerű magyarázatot a szén tapadó (összesülő), valamint felfúvódó képességére. Különösen az összesülés az, melyet bajos az aránylag csekély mennyiségű folyékony extrakttal összefüggésbe hozni, annál is inkább, mert ez a komponens fő tömegében illó, és így a kokszban már csak jelentéktelen mennyiségben marad vissza. Hankiss úgy véli, hogy nem lehetnek lényegtelenek azok a reakciók sem, melyek a kokszolódás hőmérsékletén az extrakt két komponense között lejátszódnak, sőt a humin-anyagok, ill. ezek bomlástermékei (viszkózus anyagok, gázok) is részt vehetnek a sülés és felfúvódás előidézésben. Általánosságban Hankiss kimondhatónak véli, hogy „a szén egész tömegére ható és valamennyi alkotórészét érintő bomlási folyamatok (s ilyen a kok-43
