Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

M A tí Y Л I! О К S i, л (,

LKüJlltSKBB

KŐSZÉN TELIÍ PEI.

vKia i AM «Ги'ак! даэтстш!

YKStUUA

\КМ»Т\«'Н К МНИЛ

,Vl;-v No»£>«/ **f <■'** í ‘«нн-к »н-чмЬЬ К««мМ

PESTEN.

.4V0MA1HU M h \i > t V»WУЛЛ1.

1*51. 7

7. ábra. Ki első hazai szénkémiai kiadvány címlapja

illóanvag- és hamuösszetétel meghatározásokkal is. Kalecsinszky eredményeit 1887-től kezdve a Földtani Intézet évkönyveiben közölte, míg Grittxer 1895-ben, 1900-ban és 1906-ban alkalmazott vizsgálati módszereit, valamint elemzési adatait könyv formában jelentette meg [73, 47, 48].

A Magyar Természettudományi Társulattól még 1892. évben pályázat alapján kapott megbízásként Kalecsinszky is célul tűzte ki a magyarországi széntelepek elemzési adatainak kiegészítését és publikálását. A magyar korona országainak ásványszenei című magyar nyelven 1902-ben, németül 1903-ban megjelent munkájában ezután saját — aránylag kisebb számú — adatain kívül közli, a már említett szerzők, valamint a Hatjer munkásságát folytató F. Schwackhöfer által 1893-ban publikált Heizwert der Kohlen Österreich-Ungarns und Preussisch-Schlesiens című munka magyar szenekre vonatkozó adatait, sőt Grittxer Berthelot-kaloriméterrel meghatározott, ekkor még nem publikált adatait is [74, 75].

31