Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
megfelelő kolonnában, s megállapította, az egyes 1 vagy 2 ml-es párlatok törésmutatóit. Mind a benzint, mind párlatait nemcsak természetes állapotban, hanem aromás vegvületeiktől foszforsavas kénsavval mentesített állapotban is desztillálta. Valamennyi párlatot — tehát az aromás vegyületektől mentesítetteket is — 540° C-on gamma-Al203-hordozóra rávitt 10% molibdénsavtartalmú katalizátorral dehidrogénezte. A dehidrogénezett párlatok valamennyiét desztillálta, és törésmutató-változásaikat is megállapította. Legkevesebb aromás szénhidrogént (12 súly %-ot) a 60 — 90° C-ig forró párlat, legtöbbet (27,5%-ot) a 150 — 200° C-ig forró motorbenzinpárlat tartalmazott. A 95— 120° C-ig forró párlat kivételével a párlatoknak nagyobb a paraffin-, mint a nafténszénhidrogén-tartalma. Az aromatizált termékek közül legkevesebb aromás vegyület a 60—95° C-ig forró párlat reakciótermékében (38,0%), a legtöbb a 150—200° C-ig forró párlatéban volt (70,0%). Legkevesebb aromás szénhidrogént, a nyersanyag természetes aromástartalmának 1,21-szeresét a 60 — 90° C-ig forró párlat, a legtöbbet, a nyersanyag természetes aromástartalmának 2,46-szorosát a 100°—150° C-ig forró párlat szolgáltatta a dehidrogénezés folyamán. A benzin legnagyobb hőmérsékleténél forró párlata (150 — 200° C), különösen az aromásoktól foszforsavas kénsavval mentesített nyersanyag a reakció hőmérsékletén (540° C) már jelentős bomlást szenvedett, az aromatizált termék közel 10% 100° C alatt forró, túlnyomórészt heptánokból összetevődött párlatrészt adott. A 95—125° C-ig forró párlatrész paraffinszénhidrogénjei közül legnehezebben az izo-oktánok aromatizálódtak. Az aromatizáló reakciótér hatásainak a nafténvegyületek közül legmakacsabban a 60—95° C-ig forró benzinpárlat nafténjei állottak ellen (csak 48,1 — 45,7%-a alakult át), legkevéssé a legnagyobb hőmérsékletnél forró párlatok nafténjei, amelyek 96,7 — 94,1%-ban aromatizálódtak. A Varga József által vizsgált motorbenzinben és annak párlataiban a paraffin-szénhidrogének közül: a n-hexán, n-heptán, n-oktán, n-nonan, n-dekán és valamennyi izomerjeinek (utóbbiak kisebb mennyiségben vannak jelen, mint a n-paraffinok), a naftén-szénhidrogének közül a metilciklopentán (nagyon valószínűen etil-ciklopentán is), dimetil-ciklopentánok, ciklohexán, metil-ciklohexán és dimetil-ciklohexánok, az aromás szénhidrogének közül: a benzol, toluol, o-, m- és p-xilolok, továbbá C9 és C10 szénatomszámú szénhidrogének jelenlétét sikerült megállapítani. Az o-xilol mennyisége lényegesen kisebb, mint a méta- és para-xilolé. A 95° C felett forró párlatok aromatizált termékében egy kevés naftalint is talált. 1952-ben jelent meg előbbi munkájának folytatása Benzinpárlat dehidrociklizálása 300 at-ig terjedő nyomásokon címmel [69]. A munka — amelyben Rabó Gyula és Zalai András működött közre — egyik dunántúli kőolajféleség benzinjéből elkülönített, fő tömegében (93 tf%-ban) 95 —110° C-ig forró párlat különböző nyomásokon megvalósított katalitikus dehidrociklizációját ismerteti. A párlat dimetil-ciklopentánokat, metil-ciklohexánt, heptánokat, kevés dimetil-ciklohexán-féleséget, izo-oktánokat és egyetlen aromás szénhidrogént: toluolt tartalmazott. Molekulasúlya 100 volt, toluoltartalma 21,0 súlyszázalék, a naftének és paraffinok mennyisége: 39,7 + 39,3%. 122
