Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

1.1.1. Feketekőszenek gázgyártási felhasználása és kokszolása hazánkban*

A gáz világítás hazánkban kezdetleges házi gázfejlesztő berendezésekkel indult meg. Ilyen típusú berendezéssel táplált első utcai lámpa 1816. június 5-én a Múzeum falán gyulladt ki. 10 év múlva egyes kereskedők, valamint vendéglősök már gázzal világították helyiségüket, és saját gázfejlesztővel volt ellátva az 1837-ben épült Nemzeti Színház is. Még hosszabb idő telt el, amíg komolyabb gázszolgáltatásról lehetett beszélni. Pozsony — a koronázó város — 1856-ban már gázzal világította utcáit. Pesten azonban csak 1856 végén indult meg a gáz termelése, miután a városi tanács 1855- ben a Trieszti Általános Gáztársulattal — mely utóbb beolvadt az Osztrák Légszesz Társulatba — kötött szerződés alapján megkezdték a 150 vízszintes retortával induló gázgyár építését a Lóvásártéren (mai Köztársaság tér), és megkezdődött a gázvezetékhálózat kiépítése.

Az első létesítményt azután Budán, Újpesten, a Ferencvárosban, valamint a vidéki városokban ugyancsak külföldi kőszénnel dolgozó kisebb-nagyobb gyáregységek követték. „Hazai kőszén” alapon a már említett aninai üzemen kívül a múlt században csak az 1875-ben létesített resicai kokszoló dolgozott, és a jelenlegi országhatáron belül csupán a Cs. K. Szab. Dunagőzhajózási Társaság dolgozott fel hazai feketekőszenet a pécsi telepén, sőt már 1896-ban emlékplakettet készít a „sajtolt és pirszén” termékeivel kapcsolatban. Ez a kokszoló a koksz értékesítési nehézségei miatt hamarosan beszüntette üzemét, de a pécsi városi gázgyár — az organikuskén-tartalom

1. ábra. Millenniumi emlékplakett a pécsi brikett- és kokszgyártásról

* Ebben az alfejezetben sokhelyütt támaszkodtunk A Budapesti Gázművek száz esztendeje című kiadványra (Budapest 1956), valamint db. Vaboa József A magyar energiagazdálkodás általános helyzete és kilátásai című tanulmányra. Energia és Atomtechnika 10, 348 (1957).

11