Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
Élete főművének, a hidrokrakk eljárásnak* kidolgozása már elsősorban a Nagynyomású Kísérleti Intézetben folyt. A nagylengyeli kőolaj hidrogénezésével kapcsolatban Varga kimutatta, hogy a később hidrokrakkolásnak elnevezett új eljárásával [114] nagy aszfalttartalmú kőolajok és barnaszénkátrányok saját középolajukkal fehígítva 700 atm nyomás helyett már 70 atm nyomáson is lebonthatók az eddig alkalmazott nagynyomású hidrogénezésnél lényegesen kisebb hidrogénfogyasztás és az ismeretes krakk eljárásoknál nagyobb motorhajtóanyag termelés mellett. A laboratóriumban kidolgozott eljárásának technológiai részletkérdéseit 1955/56. években a Nagynyomású Kísérleti Intézet péti telepén végzett félüzemi kísérletei során tisztázta. Mindig fontosnak tartotta a félüzemi léptékű kísérleteket, és megengedhetetlennek a laboratóriumi méretek tartományából közvetlenül az üzemi viszonyokra való extrapolálást. Ezért küzdött oly energikusan különféle méretarányú laboratóriumi reaktor rendszerek után az ún. félüzemi berendezések felállításáért. Nézeteinek alapvető helyességét bizonyítja, hogy a heterogénfázisú, katalitikus hidrogénező folyamatoknál azóta sein lehetett megvalósítani a több nagyságrendre terjedő lépték-ugrást pusztán számítás útján.** Nagy súlyt helyezett a kísérleteihez szükséges vegyipari gépészeti kutatásokra is. A Varga-féle hidrokrakk eljárás nagyüzemi használhatóságát 1956. év októberében és novemberében a Német Demokratikus Köztársaság böhleni „Otto Grotewohl Kombinát”-jában végzett folyamatos üzemkísérletek igazolták.*** Eljárása nemcsak a 700 és 70atm közötti különbség, valamint a kisebb üzemi hőmérsékletből adódó kisebb igénybevételnek kitett berendezések kisebb beruházási költségei miatt keltette fel a hidrogénező szakemberek figyelmét, hanem a zökkenőmentes, egyenletes üzemeltetés lehetősége az eljárás nagyüzemi megvalósítását olyannyira indokolta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az üzemkísérletek befejezése után azonnal megtette az első lépéseket egy új nagy kapacitású üzem építésének elindítására, a magyar hatóságokkal való tárgyalásokra, valamint a magyar kutatókkal való együttműködésre. Ennek a kezdeményezésnek alapján alakult meg és tevékenykedett a Magyar—Német Tanulmányi Társaság, amely később tiszteletére a Magyar—Német Varga Tanulmányi Társaság nevet vette fel.**** Munkásságának nagy horderejét végeredményben a böhleni nagyüzemi kísérletek igazolták, amennyiben az ipari kísérletek is megcáfolták azt a világon elterjedt helytelen és általános felfogást, hogy a nagy aszfalttartalmú kőolajok, ill. kátránylepárlási maradékok csak nagy nyomás alkal* Zalai A.: A Varga-féle hidrokrakk eljárás. Magy. Kém. Lapja 13, 171 (1958). Vajta L.: A középnyomású Varga-hidrokrakk eljárás. Shiyon Lianzhi No. 6. 32. (1958). ** Polinszky K.: Varga József emlékezete. Kémiai Közlemények 27, 3 (1967). *** Károlyi J.: A Varga-eljárással végzett nagyüzemi kísérlet. Magy. Kém. Lapja 13, 174 (1958). R. Birthler: Derzeitiger Stand des Hydrocrackéns von Rückstandsprodukten. Periodica Polyt. Chem. Eng. 11, 17 (1967). **** Zalai, A.: Birthler R.: Hydrocrackversuche in der Ungarisch—Deutschen Varga-Studiengesellschaft. Acta Chim. Hung. 31, 301 (1962). 108
