Pál Balázs: Kós Károly - Architektúra (Budapest, 1971)

Élete

Ugyancsak 1944-ben újjászerveztük és munkába állítottuk az erdélyi földmíves nép 100 esztendős hivatás-szervezetét, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet is. Közgyűlése bizalmából elnök-igazgatója lettem, és kiadtuk újra folyóiratát és naptárát.

Az újságírás mesterségébe is bekapcsolódtam. Eleinte csak mint alkalmi, külső, majd 1948—49-ben szerkesztőségi belső (cikkírói) munkatársa voltam a Világosságnak, a nem politikai vonalon.

Életemnek ebben az utolsó, 1945-től máig terjedő öregkori időszakában szépirodalmi és a szépirodalommal rokon tárgyú irodalmi munkásságom a minimumra csökkent. Eredménye csupán néhány igénytelen karcolat, miniatűr tanulmány, emlékezés-vázlat...

Ugyanakkor szakirodalmi munkásságom eredménye is mindössze néhány építészetiművészeti tárgyú cikkecskén kívül egy 1946-ban megjelent Falusi építészet című tanácsadó könyvecske a falusi nép számára és egy Mezőgazdasági építészet címen 1957-ben megjelent igényesebb építészeti szakkönyv főiskolás hallgatók, illetve gyakorlati mezőgazdasági szakemberek számára — mindkettő nagyszámú ábra-illusztrációval.

S ha leszűkített határok között is, de az építészet gyakorlati munkaterületén is tevékenykedtem. Eredménye: néhány többé-kevésbé igényes műemlék restaurálása és új templom tervezése mellett (felépítve csupán a kolozsvár—irisztelepi és a brassói) több fel nem épült, illetve módosítva, sőt csonkán felépült kultúrház és mezőgazdasági üzemi épület és aránylag számos, jórészt — jól-rosszul — felépült igénytelen családi lakóház, illetve falusi parókiális épület.

Grafikai munkásságom ebben az időszakban egy plakátra, egy ex libris-re és néhány könyvgrafikára zsugorodott. . .

S ezzel önéletrajzomnak végére is értem. Nincsen tovább.

Kolozsvár, 1968. június 1.”

Méltatlan lenne e sorokhoz, Kosnak, az írónak, Kosról az építészről és alkotóról szóló önvallomásához bármit is hozzátennünk.

11