Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)
Rövid életrajza
bérel, otthont és műtermet rendez be valódi Breuer-bútorokkal, s várja a megbízásokat, hogy alkothasson. Azonban csak egy tervpályázaton tud indulni — Fischer Józseffel és Molnár Farkassal (a magyar CIAM csoport vezetőivel) társulva. A Budapesti Nemzetközi Vásár és főbb pavilonjainak koncepciójára kiírt pályázat első díját meg is nyeri; megvalósítására azonban csak kis részben kerül sor. Ezzel be is fejezi hazai pályafutását. — A hitlerizmus hatására egyre erősödő magyar reakció egyik szakmai képviselője, a Mérnöki Kamara nem veszi fel tagjai sorába, s így Magyarországon tervezési munkát nem vállalhat. Még ugyanez évben megépül egyik korai főműve, két néhány-lakásos ház együttese, a Zürich melletti Doldertalban, helybeli szerzőtársakkal. 1935-ben mégsem Svájcba tér viszsza, hanem Angliába megy, ahol angol építésztárssal tervez-épít kisebb épületeket és — társ nélkül — újabb bútorokat kísérletez ki. Angliából — az akkor ugyancsak itt működő Gropiusszal — 1937-ben hívják meg az észak-amerikai Cambridge-be (Massachusetts), a Harvard University építészeti fakultása (School of Design) „Associate Professor”-ául. Ebben az iskolában csaknem egy évtizedig neveli az „új építészet”-re az amerikai építész-utánpótlást — érzékelhető sikerrel. Itt kezdődik amerikai és folytatódik egyetemes — ma is emelkedő — építészeti pályafutása. Magántervezői gyakorlatot természetesen nevelőmunkája közben is végez, éspedig — 1941-ig — Gropiusszal szerzőtársi kapcsolatban. Előbb egykori mesterétől, 1946-ban pedig az Egyetemtől is megválik, és New Yorkba teszi át alkotómunkája színterét. Amerikai állampolgárrá 1944-ben lesz. (1937-ben még mint a magyar CIAM csoport tagja mutatja be svájci és angliai műveit, a csoport szokásos évi számadásán, a Tér és Formában.) New Yorkban tehát idestova negyedszázada dolgozik, három fiatalabb kollégájával — mindhárman az építészeti rangot adó AIA (American Institute of Architects) tagjai —, Herbert Beckharddal, Robert F. Gatje-vel és Hamilton P. Smith-szel, akik teamjének tagjai. Főleg az utolsó években, külön-külön vagy együtt, munka-, illetőleg szerzőtársai Breuernak. A New York-i iroda egyre szaporodó munkáját jelentős létszámú apparátus látja el. Ez az apparátus ma már ötvenöt-hatvan főből áll. S mivel Breuer megbízásai már régen nem csak Amerikából, hanem Európából is jönnek, az ötvenes évek folyamán Párizsban is irodát kell létesítenie. Ebben jelenleg tízen dolgoznak. Breuer pályájának emelkedését műveinek e könyv végén közölt, nem teljes jegyzéke az alkotások számának, volumenének évenkénti növekedésével is érzékelteti. Érzékelteti továbbá mai hazájának és az egész világnak feléje forduló nagyrabecsülése is, mely megtisztelő címek, tagságok, kitüntetések, díjak egyre sűrűbb adományozásában nyilvánul meg. Ezek közül való a VII. Congres Pan-Americano de Arquitectos külön elismerése, a New York-i Museum of Modern Art kertjében megépített kiállítási lakóházáért (1950); az Architectural Record (AR) folyóirat kitüntetése a Grieco-házért, mint az év legjobb családiház-tervéért (1956); az olasz La Rinascente vállalat kiemelkedő formatervezési munkáért első ízben kiadott Compasso d’Oro-ja (1957); az USA Kereskedelemügyi Minisztériumának elismerése a Nemzetközi Vásárral (International Trade Fair) kapcsolatos munkájáért (1957); az AR kitüntetése a Laaf-házért (1960); a collegeviIle-i Szent János (St. John) templom tervezésére kiírt Spaeth—Lercaro-pályázat ezüstérme, és az AIA Award of Merit, illetőleg
