Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Művei

és lehetővé teszi e helyiség alapterületének a feleslegessé vált résszel való csökken, tését.

Két lakóház terve közül az az érdekesebb (1923), melyben tizenkét szinten egymás fölött hat-hat kétszintes lakást helyez el, s minden második szinten külső, nyitott folyosót létesít a lakások megközelítésére. (A nála idősebb Le Corbusier is ekkor — 1922-ben — alakítja ki a maga kétszintes lakástípusát.)

Breuer Dessauban, már mint tanár, az asztalos mű hely vezetője. Ö tervezi és csinálja meg munkatársai segítségével a Gropius-alkotta új Bauhaus-épület és a tanári lakások egész berendezését. Ebben a négy esztendőben is még bútor-produkcióján van a hangsúly; ismét csak két épületterv bizonyítja, hogy Breuer készül nagy építészeti feladatok vállalására és megoldására is.

A bútorok közül döntő jelentőségű az első — még kissé bonyolult — fémcsőből hajlított, textíliával kiegészített és kényelmesített karosszék (1925), mely nevét egyszerre Németország határain túl is ismertté tette. (Talán nem érdektelen, ha elmondom, hogy a Bauhaus műhelyeiben, csaknem kezdettől, különböző használati eszközök-tárgyak prototípusai készültek, melyeket a német nagyipar tömeggyártásra megvásárolt. Breuernek ezt a székét azonban a Mannesmann-cég nem vette át, s így kisebb berlini vállalat, egy bizonyos Lengyel és Tsa kezdte gyártani.) Ez a karosszék — nikkelezett vagy krómozott csőből, és színes textíliával —, bonyolultsága ellenére, ma is a legjobbak közül való, s csak maga Breuer csinált nála jobbat.

Ugyanez évben foglalkozik Breuer az egymással kiegészíthető, cserélhető, nagyobb egységekké, falakká összerakható szekrényelemek modulrendszerének problémáival is, s ezzel ugyancsak úttörő munkát végez. Megvalósított intérieur-alkotásai közül itt csak az Erwin Piscator részére tervezett ebédlőberendezést (Berlin, 1927) említem meg, mint talán legjellegzetesebbet. Kétlábú asztal körül kar nélküli csőszékek és falra függesztett egysoros, üvegezett edénypolc (oly magasan függesztett, hogy alatta a csőszékek falhoz állíthatók legyenek)] — jellegzetesen breueri megoldás, mely a későbbiekben gazdagon variálódik.

Épülettervei közül az egyik egy kis kétszintes acélházé (1925), melyet könnyű acél keretszerkezettel és előregyártott szabvány acéllemez burkolattal akart megkonstruálni. A terv gazdaságos alaprajza — alul a jórészt kétszintes nappalival és az egyszintes konyhával, felül (a konyha és a nappali egyszintes része felett) a háló- és fürdőhelyiségekkel — a kis egzisztenciák lakásproblémájának, és ezzel összefüggésben, a tömeggyártásnak lehetőségét egyképpen szolgálja. — A másik terv a Bauhaus-tanárok egy részének lakásául szánt sorház (1927) megoldását adja. (Bayer, /libers, Mayer, Breuer, Otte és Schmidt lakásáról volt szó, ezért a terv elnevezése — a kezdőbetűkből —: BAMBOS-házak.)

A vándor-periódus első és viszonylag leghosszabb állomása Berlin. Itt, és ettől, a bútortervezés és realizálás mellett egyre nagyobb teret kap az épülettervezés (és tervpályázat) Breuer alkotótevékenységében, Sőt egy tervének már megépítésére is sor kerül.

A bútortervezésben a hátsó láb nélküli — vagyis egy darab csőből hajlított, konzolosan rugózó, s fakeretbe feszített nádfonatból csinált ülőkével és támlával ellátott — szék Breuer csőszék kísérletének végső és felülmúlhatatlan eredménye (1928). — Az eddigiekben is,