Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)
Kora
motívumanyag azonban távolról sem volt magyar, keletről, elsősorban Indiából származott. Bármennyire is téves volt e törekvés, felhívta a figyelmet az építészet új lehetőségeire és a sajátosan magyar építészet megteremtésének igényét fejlesztette ki. Az általa alkalmazott íves párkányok, ablakszemöldökök a formaújítást szolgálták, bár ezek nem oldották meg, hanem még inkább elmélyítették a forma és a tartalom korábban már tapasztalt ellentmondásait. Lechner munkásságát mégis több szempontból pozitívan kell értékelni. A historizáló építészet elleni harcot a nemzeti építészet igényének jelszavával megindította. Ugyanekkor meg kell említeni, ha nem is tartozik szorosan tárgyunkhoz, hogy Lechner sok vonatkozásban modern építészi kvalitásai biztosították a hitelt e törekvésekhez: megkísérelte a funkcionális igények kielégítését, és korszerű szerkezeti megoldásokat alkalmazott. A lechneri tanítások és ellentmondások hatására a XX. század első évtizedében újra erőre kap a nemzeti építészet kutatása. Ezenkívül más, ilyen irányba ható ösztönző erők is fellépnek, amit elsősorban a finn építészet európai sikere indokol. A XX. századi európai építészetben új hanggal jelentkezett a finn építészet, és elsősorban a magyar építészekre hatott. A hazai építészet élénk reagálásának több oka volt. Nacionalista tendenciákkal telített társadalmunk az idegen elnyomás és a nemzetiségi mozgalmak elleni harc egyik módját a nemzeti hagyományok felélesztésében vélte megtalálni. Az építészetben ez a törekvés úgy jelentkezik, hogy a speciális nemzeti jelleg felkutatása, a népi építészet feldolgozása és formai alkalmazása lép előtérbe. A közös nemzeti problémákon alapuló finn—magyar kapcsolatnak a fentieken kívül más okai is voltak. A millenniumi fényben tetszelgő, a 30 milliós magyarságról álmodozó közvélemény szívesen kereste a kapcsolatot a rokon finn néppel. A f innművészek (a festő: Akseli Gallen- Kallela, és építésztársai: E. Saarinen, L. Sonck) számára a Kalevala ősi földje, Karjala a nemzeti művészet csodálatosan megmaradt tárházának tűnt, melyből meríteni, melyet korszerűen felhasználni lehetőség és kötelesség, ha a független finn építészetet meg akarják valósítani. A magyarság helyzete, noha nem élt oly elnyomás alatt, mint rokonai, lényegileg hasonló volt. Ezért érthető, ha építészeink átvették a finn építészet módszereit. Keresték és Erdélyben — Kalotaszeg vidékén — megtalálni vélték a „magyar Karjalát”, a népi művészet bőven ömlő ősi forrását. Ezért a lechneri keleties magyarkodás helyett itt keresték az igazi magyar stílust. Tanulmányozták Erdély, Dunántúl és a Felvidék építészetét, keresték jellegzetességét. A magyaros sajátosságokat csak a formákban látták, csak ezeket alkalmazták, és lényegét, a népi építészet funkcionalizmusát, anyagszerűségét nem vették észre, nem használták fel. A népi építészet legfőbb jellegzetessége, hogy a funkcionális igényeket rendkívül ésszerű módon — a helyben adott anyag és szükséglet figyelembevételével — elégíti ki. Kalotaszeg fában gazdag vidékén, ahol a nagy mennyiségű csapadék — elsősorban a hó — miatt a meredek, magas tető a célszerű, ilyet építettek. Amikor ezt a tetőformát az Alföldre áttelepítették, nem a helyi vagy környékbeli klímának és adottságoknak megfelelő népi építészeti megoldást alkalmaztak, hanem egy nagyon tetszetős, de más tájon kialakult formát ültettek át. A nemzeti építészet kutatása két irányban folyt. Egyesek a magyar reneszánsz hazai sajátosságának vélt ún. pártázatos reneszánsz építészetet kutatták fel, ennek motívumait
