Dercsényi Balázs: Árkay Aladár - Architektúra (Budapest, 1967)
Élete és művei
a hazai eklektika jónevű építésze, Otto Wagnerrel dolgozott sokáig együtt, de az 1890-es években elválnak útjaik; és míg az osztrák építész túlemelkedik a szecesszión is, KalIina mindvégig megmarad az eklektika mellett. Alkotásai közül csak a régi Honvédelmi Minisztérium épületét és a Budai Vigadót emelhetjük ki. A Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság épületét Kallina és Árkay együtt tervezik. A két tömb tűzfalával csatlakozott egymáshoz, s városképi szempontból jelentős szerepük volt, mert elválasztották a Szent György teret a Dísz tértől. A második világháború során erősen megrongálódott épületeket a Palota helyreállítása közben részben lebontották, illetve le fogják bontani. Mindkét épület a „császári és királyi” eklektika jellegzetes alkotása. A kései reneszánsz stílusban épített minisztériumi épületet Kallina, a barokkos főparancsnokságot Árkay tervezte. Itt az apósa által meghatározott úton haladt, hiszen tömegében, díszességében alkalmazkodni kellett a Honvédelmi Minisztérium épületéhez. Érdekesebb a következő alkotás: a Budai Vigadó. Régi probléma megoldását keresték a pályázat kiírásával: színházi, könyvtári és egyéb kulturális célokat szolgáló épületet kellett tervezni a pályázóknak. A program igen nehéz feladat elé állította a tervezőket: egy tömbön belül különböző funkciójú egységeket kellett összekapcsolniuk. A pályázatot Árkay és Kallina nyerte, s 1897-ben megkezdték a terv kivitelezését. A Budai Vigadó tömegében viszonylag egyszerű, eklektikus épület. A homlokzatokat kis kiülésű faloszlopok, pillérek, könyöklők díszítik, és összhatásukban sokkal nyugodtabbak, mint a budavári épületeké. A Honvédelmi Minisztérium épületének hármas kapurendszerét itt is alkalmazzák a tervezők, de lényegesen egyszerűbb megoldásban, puritánabb eszközökkel. A térkapcsolás sok problémát okozott, és ezeknek csak egy részét sikerült megoldaniok. A belső díszítésnél már egészen új felfogással találkozunk; a szecesszió hatása érezhető az iparművészeti dekorációnál, az étterem magyaros kialakításánál. Átmeneti alkotás a Budai Vigadó: csendesebb tömege, mérsékelt kiülésű faltagoló elemei, szecessziós belső díszei már nem a megszokott, lélektelen utánzás érzését keltik a szemlélőben, hanem az eklektikával viaskodó új szemlélet kialakulásának első próbálgatásait jelzik. (1. kép.) Árkay önállóan vett részt a Szépművészeti Múzeum tervpályázatán 1899-ben. Az általa elnyert harmadik díj — ilyen jelentőségű pályázatnál — komoly elismerés a fiatal építész számára A díjat elsősorban a monumentális külső kialakításáért és racionális térkapcsolási megoldásaiért kapta. A Gellért-szobor megalkotására kiírt pályázatot 1900-ban az Árkay—Kallina-tervezőiroda nyerte. Érdekessége a tervnek, hogy a javasolt fehér mészkő lépcsőrendszert szeceszsziós bronz ornamentikával kívánja díszíteni. Mind a szobor, mind annak építészeti kerete művészileg kevésbé kiemelkedő. Városképi megjelenése azonban olyan szerencsés fogalmazásé, hogy az új Erzsébet-híd jelentőségében még csak tovább erősítette. A XX. század küszöbén Árkay Aladár több sikeres alkotás után megindult a premodern építészet útján: eklektikus műveit szecessziós próbálkozások követik. Mint már említettük, a XX. század első évei jelentős átalakulást hoztak a hazai építészetben is: Lechner és a finn művészet hatására fiatal, tehetséges építészek csoportja fordult a népi építészet alkotásai felé. E csoport működése erősen hatott Árkay alakuló stílusára. Az 1900-as párizsi világkiállításon nagy sikerrel szereplő finn építészeknek tán maga Árkay
