Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A felvevő és az antenna között

lik az eltérítő rendszer helyes munkaütemét. A tele­vízió-kamerában folyó sugáreltérülést sem lehet ugyanis szabadjára engedni, hanem kényszeríteni kell, hogy pontosan a szinkronizálóhoz igazodjék. A szinkronizálót már említettük. Ez az elektroni­kus készülék nemcsak az adó számos készülékének működési ritmusát határozza meg, hanem mindazok­nak a televízióvevő készülékeknek az eltérítő fokoza­tait is szabályozza, amelyek ezzel a televízióadóval vannak összeegyeztetve. Ebből az következik, hogyha a szinkronizáló felmondja a szolgálatot, vagy szabály­talanul dolgozik, valamennyi televízióvevő készülék képernyőjén szétesnek a képek. Az adóban gondoskodás történik arról, hogy ez ne következhessen be egyik pillanatról a másikra. A szinkronizáló úgy van megszerkesztve, hogy még a legjobb órák precizitását is felülmúló pontossággal dolgozik. Minden további nélkül belátjuk ennek szük­ségességét, ha visszaemlékszünk arra, hogy milyen parányi időegységekkel van dolgunk a televíziókép összeállítása során. A szinkronban beálló esetleges za­varok elkerülése végett a legtöbb televízióadóban két egymástól független szinkronizáló áll rendelkezésre, melyek közül az egyik tartalékban van, és bármelyik pillanatban bekapcsolható. Mérő- és ellenőrző berendezések segítségével állan­dóan figyelik a szinkronizáló tevékenységét. Mint­hogy az impulzusok kibocsátásának nemcsak időben kell pontosan történnie, hanem az impulzusok ,,alakja” is fontos, katódsugár-oszcillográfot használ­nak ellenőrzésre. Ez elvileg rokon a televízióvevő ké­szülékkel, és világító ernyőjére a szinkronizáeiós im­pulzusok optikai képét is lerajzolja. Különösen fontos a technikai berendezéseknek az a komplexuma, amelyben az elektromágneses hullámok keletkeznek. Ez a szőkébb értelemben vett adó, fel­építését és alapvető működési elveit tekintve nem különbözik az ultrarövidhullámú rádióadóktól. 75 /

Next

/
Thumbnails
Contents