Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Kérjük, maradjon a képernyő előtt!

indult ki, hogy a televízió-közvetítésnek három lépésben kell történnie:

1. A közvetítendő képet előbb kicsiny részekre, y „képelemekre” bontják.

2. A képelemeket elektromos áram segítségével az adóból a vevőbe közvetítik.

3. A vevő a felfogott képelemeket ismét teljes képpé állítja össze.

A távírótechnikában hasonló folyamat megy végbe: minden táviratot „elemekre” — tudniillik egyes bebetűkre — bontanak fel. Ezek a morze-ábécé jelei alakjában áramlökésekként haladnak végig a távvezetéken. A vevőállomáson ismét betűkké alakulnak vissza és szöveggé állnak össze.

Mik azok a képelemek? Már akkor is észrevesszük őket, ha nagyítóüvegen át megszemlélünk egy fényképet: a kép sötétebb és kevésbé sötét foltokra bomlik fel. Az újságokban található fényképeknél ugyanazt tapasztaljuk: ezek a képek számos, különböző átmérőjű képelemből állnak, és csak szemünknek köszönhetjük az összefüggő felület csalóka látványát. Nemcsak a fekete-fehér képek állnak ilyen különálló, kicsiny elemekből. Erős nagyítóüveg alatt a színes nyomatok és a színes fényképek is színes pontokká bomlanak.

De elég az elméletből! Próbáljuk meg televízión továbbítani a „P” betűt. Ehhez, mint az ábrán látható, az adónál egy 64 mezőből álló „rácsot” használunk.

A „P” betű formájának megfelelően a képelemek legnagyobb része fehér, néhány azonban fekete közülük.

Ugyanilyen rácsot alkalmazunk a vevőállomáson is, ez azonban eleinte csak fehér mezőket tartalmaz. Ezenkívül telefon- vagy távíróösszeköttetésre van még szükségünk az adó és a vevő között. Ezen át közöljük ugyanis a vevővel, hogy rácsának mely mezőit kell befeketítenie, és melyek maradnak továbbra is fehérek. Ha híven követi utasításainkat, és nem hagy ki egyetlen képelemet sem, illetve nem feketít be fölös-6