Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A televízióadó szeme

tok sötétben vannak, és ezért nem adnak le elektronokat. A körön kívül eső pontok, amelyekre a világos háttér „képe” hat, elektronokat bocsátanak ki. Az elektronok száma a háttér világosságának felel meg. Olyan mozaikpontok keletkeznek, amelyekből elektronok hiányoznak, s amelyek ezért pozitív elektromos tcltésűek. A mozaiklemez pozitív elektromossággal telítődik, kivéve a kör alakú területet, amelyet nem ért a fény. Az optikai képből „elektromos töltéskép” keletkezett.

Természetesen pontosan ugyanez a folyamat zajlik le akkor is, ha valamilyen más, részletekben sokkal gazdagabb mintát képezünk le a mozaiklemezre. A fényérzékeny pontok mindig olyan töltést vesznek fel, amely megfelel az őket ért fénymennyiségnek.

Az elektromos töltésképet az ikonoszkópban is megtaláljuk. Fényérzékeny lemeze három rétegből áll: egy fémlemezt vékony szigetelő csillámlemez réteggel vonnak be; ezen a csillámlemez rétégen az objektív felőli oldalon egy 2—3 millió fényérzékeny pontból álló mozaikréteg van, melynek minden egyes pontja el van szigetelve az összes többi ponttól.

A mozaik úgy állítható elő, hogy a csillámlemez előtt némi céziumot (fény hatására elektronokat kibocsátó fém) gőzölögtetünk el. A gőz leheletvékony rétegben lecsapódik a csillámlemezen, s a rákövetkező hevítés során ez a réteg megszámlálhatatlan kicsiny foltocskára szakad széjjel; ugyanezt figyelhetjük meg — erős nagyításban — aszályos nyáron a kiszáradt talajon.

Az objektiven át rá vetődik a mozaiklemezre egy jelenetnek a képe, s azonnal átalakul elektromos töltésképpé. A mozaikpontok által felszabadított „fotoelektronokat” a „gyűjtőelektróda” távolítja el. A töltésképen ezután végighalad egy elektronsugár, ugyanúgy sorról sorra, és ugyanabban a letapogatási ritmusban, ahogyan a vevőkészülékek képcsöveiben működő elektronsugarak.

66