Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
A televízióadó szeme
A TELEVÍZIÓADÓ SZEME Lassanként itt az ideje, hogy a televízióadóra is vessünk egy-két pillantást. Mindenekelőtt természetesen a televízió-kamera érdekel bennünket. Ugyanúgy, mint a rádióállomás mikrofonja, ez szállítja az ,,anyagot”, amelyet az adó feldolgoz, és vevőkészülékeink képernyőjére továbbít. Abban a mértékben, ahogyan a sorok száma nőtt, a jó öreg Nipkov-tárcsa lassanként elmaradt a televízió berendezéséből. Nemcsak túl lassú volt, de fényérzékenysége sem felelt meg a követelményeknek; ezzel a módszerrel csak nagyon kedvező megvilágítási viszonyok mellett lehetett televízió-felvételeket készíteni. A vevőkészülék képcsövében elektronsugár végzi a kép összeállítását. Vajon nem lehetséges-e, hogy ugyanilyen sugarat használjunk az adóban is a kép felbontására? Az első elektronikusan működő képfelvevő cső az ikonoszkóp volt, amely főleg Zvorikin munkásságára vezethető vissza. Legfőbb ismertető jele, amely minden elektronikus képfelvevő csövet jellemez, hogy a felvételre szánt jelenet optikai képe először is „elektromos töltésképpé” alakul át. Képzeljék el, hogy eltávolítjuk egy régi fényképezőgép mattüvegét, és helyére lemezt teszünk, amelyet különálló pontok alakjában fény hatására elektrono-64
