Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Kérjük, maradjon a képernyő előtt!

Működni fog-e az irányítóberendezés? Sikerülnek-e j majd a felvételek? Továbbíthatók lesznek-e a földre? Hányszor hallhattuk ezeket a kérdéseket 1959 októberében.

Ma már mindez a múlté. A nagy kísérlet sikerült, és az olvasó bizonyára emlékszik még október 27-ének éjszakájára, amikor a televízió bemondói sok-sok nyelven sok-sok országban így kérték a nézőket: „Maradjon a képernyő előtt! Adásunkban be fogjuk mutatni a hold túlsó feléről készült első felvételeket, amelyeket a Lunyik 3 nevű szovjet űrállomás készített.”

Akkor azután az emberek millióival együtt részünk lehetett abban, mi még öt esztendővel azelőtt is csupán a csillagászok vágyálma volt: pillantást vethettünk földünk útitársának örökké eltakart oldalára.

Nem sok ilyen alkalma volt még a televíziónak, mint azokban a napokban, hogy megmutassa, mire képes. A televízió segítségével kerültek a hold fényképei a földre, a televízió segítségével ; győződhetett meg számtalan ember arról, hogy a természettől ismét elhódí- * tottuk egyik „nagy titkát”.

Vajon nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy emléket állítsunk a televízió feltalálójának, annak az embernek, akinek alkotása évek óta tájékoztat, felvilágosít, tanít és szórakoztat bennünket? Valóban, itt az ideje ennek; de hát — milyen nevet véssünk a szobor talapzatára?

Mert a televíziónak nincs egy bizonyos feltalálója.

A távolbalátással ugyanaz a helyzet, mint az elmúlt száz esztendő legtöbb nagyszabású technikai vívmányával: ezek a vívmányok nyomban megvalósulnak,

4