Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Sorok, képpontok, fűrészfogak

Mármost minden egyes sort le kell írni a képcső ernyőjére, s az elektronsugárnak minden sor végén lehetőleg gyorsan vissza kell ugrania a következő sor elejére. Ennek megtörténtéről a vízszintes eltérítő tekercsek gondoskodnak.

Könnyen elképzelhetjük, milyennek kell lennie az eltérítő áramnak ahhoz, hogy az elektronsugár megfelelő sor szerinti mozgása bekövetkezzék. Először is olyan erősnek és olyan irányúnak, hogy az elektronsugár az ernyő bal szélén álljon. Ha az áramerősség fokozatosan csökken, a fénypont a képernyő közepére vándorol, mert az eltérítő erő alábbhagyott. A pont éppen akkor éri el a közepet, amikor az áramerősség értéke zérus. Most az áramnak lassan ismét fokozódnia kell, természetesen az ellenkező irányban. Ezalatt a fényfolt tovább vándorol jobbfelé, s egy meghatározott áramerősségnél eléri a kép szélét. Ha most ebben a pillanatban az áramerősség és az áram iránya visszaugrik a kiinduló értékre, az elektronsugár is elfoglalja kiinduló helyzetét, és a játék kezdődhet élőiről.

Ha azt akarjuk, hogy a sorok folyamatosan íródjanak, az áramnak fűrészfog alakkal leírható mozgást kell végeznie. A fog fokozatosan emelkedő oldala irányítja az író mozgást, a másik, a meredek oldal a sugár visszaugrását. A sor-frekvenciának megfelelően arra van szükség, hogy az áram másodpercenként 15 625 fűrészfogat írjon le.

Egy feltétel nincs még kielégítve: a befejezett sor végéről visszaugró elektronsugárnak mindig a következő sor elejére kell ugrania. Ha a dolog annyiban maradna, ahogyan idáig taglaltuk, mindegyik sor egymásra íródna. A szem csupán egyetlen világító vonalat látna. Az elektronsugámak víszintes mozgása mellett fokozatosan lefelé kell haladnia a képernyőn, ««pedig minden egyes sor után annyival, hogy „hegye” pontosan a félkép következő sorára mutasson.

A függőleges mozgást a második tekercspár bizto-3 A távolbalátás

33