Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Az 1931-es rádiókiállítás

ték a „mindenki televízió-készülékét”, mely mindössze 30 márkába fog kerülni; ám erre hiába várt a piac. Ehelyett — ismét egy évvel később — építőszekrények jelentek meg, melyeknek segítségével bárki otthon összeállíthatta magának a televízió-készüléket. Ha azonban azt remélték, 'hogy ez az építőszekrény lesz a rádiókiállítás „slágere”, alaposan csalódniuk kellett. A rádiósok és mindazok a technikai érdeklődésű emberek, akik figyelemmel kísérték a távolbalátás fejlődését, tisztában voltak vele, hogy a mechanikai módszerek alkalmazásán felépülő televízióvevők alkalmatlanok; az eladásra kínált építőszekrény viszont „mechanikusan”, azaz Nipkov-tárcsával dolgozott.

És mégis talán az 1930-as esztendő a legfontosabb a televíziótechnika történetében. Ezt előbb csak a beavatottak kicsiny köre tudta, és a nagyközönség csak akkor szerzett tudomást a dologról, amikor az 1931-es rádiókiállítás megnyitotta kapuit a látogatók áradata előtt. Egy egészen újszerű televízióberendezést mutattak be. Olyan képeket produkál, melyeknek tisztasága és minősége minden eddigit felülmúl. Nem hallani a Nipkov-tárcsa zümmögését; a képek némán, hangtalanul jelennek meg a vevőernyőn.

A nézők tolonganak; kérdések röpködnek: „Ki konstruálta ezt a berendezést? Von Ardenne? ...” „Nem ő tökéletesítette azt a bonyolult mérőműszert, az oszcillográfot?” „ .. . Micsoda, az egész ember még csak 25 éves? Hiszen akkor még majdnem egyetemista! ... Na, a lényeg az, hogy ennek az ezermesternek a készüléke végre valóban meghozza nekünk a televíziót!”

De nemcsak a kiállítás látogatói rajonganak az elragadtatástól: nincs olyan szakfolyóirat, és napilap is alig akad, amely ne közölne magasztaló és optimizmussal teli részletes tudósításokat az ifjú Manfred von Ardenne távolbalátójáról.

Tulajdonképpen mi az újdonság, mi a szenzáció von

24