Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Oláh György

OLÁH GYÖRGY (1927) A Svéd Tudományos Akadémia az 1994-es kémiai No­­bel-díjat az arra legméltóbbnak talált kémikusnak, Oláh Györgynek ítélte oda a karbokationok kémiájában elért alapvető eredményeiért. Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten, a Piarista Gimnáziumban érettségizett le 1945-ben. Itt a fizi­kát az elmés kísérleteiről híressé vált, nagyszerű pedagógus, Öveges József oktatta, aki felébresztette Oláhban az ér­deklődést a tudományos pálya iránt. Vegyészmérnöki okle­velét a budapesti Műegyetemen szerzi meg, ahol le is dok­torál. Az egyetemen Zemplén Gézának, a szerves kémia ne­ves professzorának lett az asszisztense. (Zemplén Géza Berlinben Emil Fischer tanítványa volt, aki 1902-ben kapott kémiai Nobel-díjat.) Nem sokkal később vezetője lett a Szerves Kémia Tanszéknek, és már huszonhét éves korában megszerzi a kémiai tudományok doktora címet. Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese lett. A forradalom leverését követően, az első emigrálási hullámmal, 1956 decemberé­ben elhagyja az országot, és Kanadában telepedik le. Először a Dow Chemical Company tudományos főmunka­társa lett, ahol a stabil karbokationokra vonatkozó kutatá­sokkal kezd foglalkozni. 1965-től az USA-ban a Case Wes-91

Next

/
Thumbnails
Contents