Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)
Nobel-díjas magyarok - Wiesel Elie
WIESEL ELIE (1928) Wiesel Elie (eredeti nevén Eliezer) az erdélyi Máramarosszigeten született 1928. szeptember 30-án. Középiskoláit magántanulóként végezte, Szigeten és Debrecenben vizsgázott. A magyar nyelven kívül jól beszélt románul, a héber pedig másik anyanyelvének számított. Az északkelet-erdélyi kisvárosból tizenöt éves korában, 1944-ben deportálták egész családjával. Megjárta a birkenaui, az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi haláltáborokat, anyja és nővérei gázkamrában pusztultak el, apja a buchenwaldi haláltáborban mellette halt meg. Neki sikerült túlélnie a koncentrációs táborok borzalmait, és ettől kezdve az irodalom eszközével a lelkiismeret ébrentartója lett. Több tucat könyvben, esszében, novellában és drámában írja meg annak a kornak a rettenetéit. Közvetlenül a második világháború után Párizsban telepedik le, és az ott eltöltött tizenhat év alatt megbecsült helyet vívott ki magának a modern francia irodalomban. 1961-ben átköltözik az Amerikai Egyesült Államokba, ahol két év múlva megkapja az állampolgárságot. A bostoni egyetem társadalomtudományi tanszékén dolgozott, majd a Holocaust Emlékbizottság elnökévé választják. Bár Wiesel Elie író, nem irodalmi munkássága alapján, hanem a hivatalos indoklás szerint 82
