Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Előszó

zsidó származású és a nácizmus ideológiáját nyíltan bíráló tudósok emigráltak a tengerentúlra, a kommunista rezsimben pedig a tudós társadalom „osztályidegen” és „politikailag megbízhatatlan” rétege kényszerült az anyaország elhagyására. A magyar szürkeállományt az 1956-os elbukott forradalmat követő nagy kivándorlási hullám csapolta meg igen jelentős mértékben. A nem politikai indíttatású elvándorlást leginkább a tudományos kutatás megfelelő hazai feltételeinek hiánya motiválta. A külföldi, magas színvonalon felszerelt laboratóriumok, tudományos-szakmai munkaközösségek, egyetemi műhelyek vonzották az elméletileg jól felkészült, ám a honi közegben továbbfejlődni képtelen szakembereket. Szépszámú Nobel-díjasaink közül egyedül Szent-Györgyi Albert kapta meg Magyarországon e kitüntető elismerést, majd alig egy évtized múlva ő is külföldre kényszerült.

Ez az egyik oka, hogy e jeles személyiségek még ma sincsenek kellő mértékben jelen a magyarság tudatában. A szocialista propaganda érthető módon nem dicsőítette a nyugati világ tudományos sikereit, főként nem emigráns tudósainak eredményeit. A legáltalánosabb gyakorlat az volt, hogy a honi sajtó egyszerűen nem vett tudomást az „idegenbe szakadt” tudósokról, még a szakfolyóiratok is kínosan tömören tudósítottak egy-egy jelentősebb eredményről. A rendszerváltás ezen a téren is gyökeres változást hozott. A még élő tudósaink közül sokan látogatnak haza, előadásokat tartanak, akadémiai ülések díszvendégei, díszdoktorrá avat:

7