Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Wigner Jenő

ford is holdkórosnak titulálta, ezért a láncreakció általa leírt fizikai folyamatára titkosított szabadalmat kért és ka­pott a brit Admiralitástól 1934-ben (ekkor még Angliában tartózkodott). A fizikusok felismerték, a láncreakcióval felszabadított hatalmas energia iszonyú pusztításra lesz képes és a lehetőség, hogy esetleg Hitler kezébe kerül ez a veszedelmes fegyver, félelemmel töltött el mindenkit, egyben határozott cselekvésre ösztönzött. Ádáz küzdelem kezdődött a láncreakció megvalósításának elsőségéért. Hogy azt végül is Amerikában sikerült beindítani és a re­aktorokban ellenőrzötten működtetni, jelentős mértékben a magyar emigráns tudósoknak is köszönhető: Szilárd Le­ónak, Teller Edének és Wigner Jenőnek. A helyzet azon­ban nem volt ilyen egyszerű. Amit a fizikusok előre lát­tak, arról a politikusoknak halvány fogalmuk sem volt. Szilárd Leó és Wigner Jenő felkereste Albert Einsteint, aki a relativitás elméletének megalkotásával Amerika egyik legismertebb tudósának számított, és felkérték, hogy latba vetve tekintélyét, írjon levelet Roosevelt el­nöknek, miszerint ebben az aggasztó helyzetben az ame­rikai kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket. A levelet végül is Szilárd Leó írja meg, melyet Einstein 1939. augusztus 2-án ír alá, egy hónappal a világháború kitörése előtt. A levélhez Szilárd még egy memorandu­mot is csatolt saját nevével, amelyben a láncreakció fizi­kai folyamatát és katonai alkalmazhatóságának lehetősé­gét írja le. Amikor Németország megtámadta Lengyelor­szágot, Roosevelt elnök utasítást ad az atomenergia-prog­ram beindítására. 67

Next

/
Thumbnails
Contents