Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Wigner Jenő

hazatér Budapestre és beletörődve apja akaratába, ő is a bőrgyárban kezd el dolgozni, de a pezsgő tudományos élet színterét jelentő Berlin egyre inkább hiányzik neki. Érthető volt tehát, hogy amikor Weissenberg, a berlini Vilmos Császár Intézet krisztallográfusa meghívja laboratóriumába, a csábító ajánlatnak nem tud ellenállni. Weissenberg a kristályszerkezet röntgendiffrakciós vizsgálataival foglalkozott és Wignert azzal bízza meg, derítse ki, hogy az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristály szimmetriasíkjaiban, ill. szimmetriapontjaiban. Ezzel a problémával foglalkozva ő értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette Wignert a csoportelmélet megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának. Az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött, végül Wigner 1931-ben jelentette meg könyv formájában Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában címmel. Tudományos körökben a könyv igen nagy visszhangot váltott ki és csakhamar bestsellerré vált (magyar fordítása csak 1979-ben jelent meg). A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket (pl. elemi részecskék közötti átalakulások) leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer.

Ez idő tájt azonban a tudományosság európai fővárosának számító Berlin a német politika egén gyülekező fellegek nyomasztó hatására kezdett elnéptelenedni. A kor jelentős tudósai egyre-másra helyezték át székhelyüket a szabadság országába, Amerikába. Wignert Neumann Já65