Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)
Nobel-díjas magyarok - Wigner Jenő
WIGNER JENŐ (1902-1995) Ha netán egyszer az eljövendő korok tudománytörténészei közül valaki játékos kedvében összeállítaná a 20. század történelemformáló atomfizikusainak elképzelt csoportképét, valahol az előkelő első sorban, középtájt, Fermi, Szilárd Leó, Dirac, Teller Ede, Planck és Heisenberg társaságában ott szerénykedne egy átlagos külsejű egyén: Wigner Jenő is. Biztosak lehetnek abban tisztelt olvasók, ha eme neves személyiségek véleményt nyilváníthatnának ezen fényképészeti attrakcióval kapcsolatban, Wigner Jenő mellett valamennyien igen megtisztelve éreznék magukat. Halálakor a New York Times hat hasábon emlékezett meg róla ilyen címmel: Wigner Jenő, aki bevezette az emberiséget az atomkorba. Lejjebb pedig a következő áll: „Ő is egyike volt azoknak a figyelemreméltó képzelőerővel és előrelátással megáldott tudósoknak, akik Budapesten születtek és tanultak, majd Nyugatra jöttek és megváltoztatták a modem világot. ” Wigner Jenő 1902. november 17-én született. Apja, Wigner Antal, aki az újpesti Mauthner bőrgyárban dolgozott az üzem vezetőjeként, fiát a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumba adta, ahová annak idején ő maga is járt. Wigner 1920-ban érettségizett és a budapesti Műegyetemre iratkozott be. Rátz László matematika- és Mikola Sándor 62
