Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Békésy György

bennfentes jóindulatát megnyernie s a hullakamrából időnként kapott egy-egy emberfejet, amelyet villamoson az aktatáskájában szállított laboratóriumába. Önéletrajzában megemlíti, hogy fölöttébb kellemetlen helyzetbe került volna, ha egy rendőr netán érdeklődni kezd a táska tartalma iránt.

Külföldön is egyre inkább felfigyelnek rendszeresen megjelenő tudományos cikkeire, tanulmányaira, sorra kapja a meghívásokat a világ minden részéből. A berni és a münsteri egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, megkapja a német Otológiai Társaság Leibnitz-díját, majd a Guyot-díj nagy aranyplakettjét. A háború után elnyeri az Amerikai Akusztikai Társaság aranyérmét. 1939-ben a budapesti Tudományegyetemen a gyakorlati természettan tanárává nevezik ki. Budapest ostromának idején, egyetemisták segédletével, az intézet műszereinek egy részét elrejtette, így a front elvonultával nála indulhatott meg leghamarabb az oktatás. A háború után formálódó új társadalmi rendszerben nem találja meg a helyét, ezért szívesen fogadja el a stockholmi Karolinska Intézet meghívását, de sokáig ott sincs maradása. Végül is sorsa az Amerikai Egyesült Államokba vetette, 1947-től a Harvard Egyetemen folytatta a még Magyarországon elkezdett kutatásait. Magyar állampolgárságáról azonban sohasem modott le. Nővére odahaza a népszerű író, Passuth László felesége lett, ő maga nem nősült meg. Saját szavaival: „A tudományt vettem feleségül. ” Ebből a „frigyből” született meg 1961-ben az élettani Nobeldíj. Hatvanhét évesen hátat fordít a csendes, visszahúzó-59