Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Békésy György

deklődésének előterébe kerülni. Fizikai doktorátusát a budapesti Tudományegyetemen szerzi meg 1923-ban. A vesztett háború és a trianoni sokk, a Tanácsköztársaság és a politikai fodulat okozta káosz nem éppen ígéretes jövőképet festett egy ambiciózus és tehetséges, kutatni vágyó fizikus elé, mégis amikor felkínálják neki a svájci állampolgárságot és egy csábító állásajánlatot, önérzetesen visszautasítja. Saját elmondása szerint, osztoznia kell hazája sorsában és részt kíván venni annak újjáépítésében. A Postakísérleti Állomás laboratóriumában kezd el dolgozni, mégpedig a telefonok hangátvitelének tökéletesítésén, ugyanis a recsegő, sípoló háttérzaj nagymértékben zavarta a telefonbeszélgetéseket. Mérései során rájött, hogy az emberi fúl sokkal érzékenyebb a telefonkagyló hallgatójának membránjánál, ezért elhatározta, hogy először magának a hallásnak a mechanizmusát próbálja meg kideríteni.

Mint ismeretes, a hangot mechanikai rezgések keltik s hullámok útján terjed a közeg sűrűségétől függő sebességgel (a hang sebessége a levegőben átlagosan 334 m másodpercenként). A fül, a természet e csodálatos berendezése a rengéseket elektromos feszültségingadozásokká alakítja át, amelyek az agyban hangérzetet keltenek. A levegő rezgéseit először a dobhártya közvetíti a fül belsejébe, a nelci támaszkodó kalapács, üllő és kengyel csontocskák segítségével egy újabb érzékeny hártyára. Emögött helyezkedik el a három félköríves járat (melynek egyensúlyérzékünknél van fontos szerepe) és a csiga. A hallás szempontjából igen lényeges szerep jut a

54