Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Zsigmondy Richard Adolf

nektől (pl. keverékek) és alkotó részecskéik az 1-500 millimikron tartományba esnek. Egyszerűbb megközelítésben a kolloidok olyan „ál-oldatok”, amelyekben rendkívül finom, mikroszkóppal észrevehetetlen, mégsem szűrhető szilárd részecskék vannak szuszpendálva. Zavarosak, mégsem ülepíthetők, lehűtve vagy töményítve kristályok helyett kocsonyákká válnak. Kutatásuk a századfordulón igen aktuális volt, lényeges áttörés mégsem következett be. Az ilyen jellegű „rendhagyó” oldatok vizsgálatát azután nagyban megkönnyítette a Zsigmondy és Siedentopf által 1903-ban megalkotott és Zsigmondy által 1911-ben továbbfejlesztett ultramikroszkóp, amelynek a segítségével az oldatot oldalról világítják meg és a részecskékben szóródó fényt észlelik optikailag. A kolloidok jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megismerésük nélkül nem jöhettek volna létre pehelykönnyű habanyagok, lélegző műbőrök, nagy hatású mosószerek, sűrített élelmiszer-készítmények, pillanatszáradó festékek, vízlepergető bevonatok, nagy érzékenységű fotoemulziók, diszpergált gyógyszerkészítmények, kontakt ragasztók - kell-e tovább folytatni a sort? Az ultramikroszkóppal duplájára lehetett növelni a felbontóképességet, így megállapíthatóvá vált a kolloidtartományba eső részecskék száma, mozgása, ill. végérvényesen tisztázni lehetett, hogy a kolloidok nem valódi oldatok, hanem heterogének. Az 1925-ös kémiai Nobel-díjat Zsigmondy Richardnak ítélték oda a következő indoklással: „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott módszerekért, ame-