Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Bárány Róbert

latot nem tudja becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis „félremutat”), akkor a kisagyban levő valamely megbetegedésre lehet következtetni.

Az első világháborúban Przemysl várában katonaorvosként működött, ahol orosz hadifogságba esett. Fogsága idején ítélik oda neki az 1914. évi Nobel-díjat, mégpedig a vesztibuláris apparátus élet- és kortanára vonatkozó kutatásaiért. A Nobel Bizottság közbenjárására engedélyezi az orosz hadvezetés, hogy Svédországba mehessen. Felvette a svéd állampolgárságot és 1926-tól az uppsalai egyetemen a fülészeti klinika igazgatói állását töltötte be egészen 1936. április 8-án bekövetkezett haláláig. Máig nem csökkenő hírnevét mutatja, hogy Svédországban i960 óta róla elnevezett társulat működik, amely ötévenként ülésszakot rendez Uppsalában.

Bárány Róbert úttörő munkássága elvitathatatlan érdemeket szerzett számára a modem orvostudományban. A harmincas években Vitéz Fialovszky Béla méltán írja róla: „Joggal vagyunk büszkék arra, hogy (Bárány) dicsőséget szerzett ennek a magyar névnek. ”

32