Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Lénárd Fülöp

Lénárd heidelbergi tanulmányainak befejeztével, 1886- tól a világszerte ismert Heinrich Hertz (1857-1894) asszisztenseként a katódsugár (ma modernebb fogalommal: elektronnyaláb) vizsgálataival kezdett foglalkozni. Ebben az időben a fizikusok már igen kiterjedt kísérleteket folytattak az elektromos kisülésekkel. Már a 19. század közepétől ismert volt, hogy ritkított gázokon keresztül áramot vezetve élénk fényjelenséget kapunk. A légritkítást tökéletesebbé téve - elsősorban a H. Geissler által feltalált és róla elnevezett légszivattyú segítségével -, az üvegcső belsejében a fényjelenségek megszűntek, de a katóddal szemben az üveg zöldes színben fluoreszkálni kezdett valamilyen láthatatlan sugárzás hatására. Mivel ez a katódból indult ki, elnevezték katódsugárzásnak és természetének kiderítésére intenzív kutatások kezdődtek. Lénárd vérbeli kísérleti fizikusnak bizonyult. Egy finom kezű aranyművessel leheletfinomra kikalapáltatott egy aranyfóliát, amellyel a kisülési csövet lezárta azon a részen, ahol a katódsugár nekiütközött. Ez a fólia tartotta belül a vákuumot, vagyis rajta keresztül még a legkisebbnek tartott hidrogénmolekula sem volt képes áthatolni. A kísérlet során azonban kiderült, hogy a katódsugarak, áthaladva az aranyfólián, kijutnak a szabad levegőre, vagyis a fólia egyes atomjai között térnek kell lennie. Ugyanakkor, ha a katódsugárzás részecskékből áll, azoknak sokkal kisebbeknek kell lenniük minden addig ismert atomnál. Ezt a kísérletet, mely nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy Thomson 1897-ben felfedezze az elektront, mindmáig Lénárd-ablak néven ismeri a fizika.

25