Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Selye János

korló, hanem kutatóorvosként kívánta a tudományt szolgálni. Néhány évet Párizsban, majd Róma egyetemén töltött, végül 1929-ben Prágában doktorál. Rövid ideig ugyanitt a kórbonctani intézetben dolgozott, majd az 1931-ben elnyert Rockefeller-ösztöndíjjal Amerikába utazott, onnan tovább a kanadai Montrealba. Montreal francia McGill Egyetemén biokémikus előadó, néhány év múlva tanársegéd. 1945-től pedig saját intézetének, az Institut de Medicine et de Chirurgie Expérimentale igazgatótanára.

Selye János nevétől elválaszthatatlan a stressz fogalma, melyet hosszas és igen kiterjedt kutatómunka eredményeként határozott meg. Azt, hogy mi is valójában a stressz, a következőképpen fogalmazta meg: a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. Bármely tényező, amely a szervezet egyensúlyi állapotát veszélyezteti, olyan folyamatokat aktivál, amelyek az egyensúly helyreállítását szolgálják. A nem specifikus alkalmazkodási reakciók összességét nevezzük stressznek. Selye felfigyelt arra, hogy a szervezetet érő külső inger hatására (erős hang, fájdalom, extrém hideg vagy meleg stb.) a fiziológiai válasz meglehetősen sztereotip. Vagyis nem az inger jellegétől függ a válasz intenzitása, hanem attól, hogy milyen mértékű alkalmazkodásra kényszeríti a szervezetet. Ha szervezetünket sokféle „préselő” hatás éri, egy idő után kóros, betegséget is kiváltó okozatokat idéz elő, melyek akár a szervezet halálához is vezethetnek. Selye ezt a kóros folyamatot nevezte „általános adaptációs szindrómának ”, amely leginkább a mel157