Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Bay Zoltán

hosszú sugarai (az infravöröstől az ultraibolyáig) a szabad térben (vákuumban) ugyanazzal a sebességgel terjednek-e vagy sem. A díjat a Franklin Intézet először 1907- ben P. Heylnek, másodszor pedig 1939-ben J. S. Halinak ítélte oda. Bay Zoltán és munkatársa, J. A. White a fénysebesség frekvenciafüggésének kutatásával kísérletileg igazolták, hogy a fénysebesség vákuumban 10'20 (!) pontosságon belül független a frekvenciájától. Összehasonlításul ez a nagyságrend az atom átmérője és a Föld-Nap távolsága közötti aránynak felel meg. Bay és White ezen eredményét a philadelphiai Franklin Intézet 1980-ban a harmadik alkalommal kiosztott Boyden-díjjal jutalmazta. A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság pedig 1983-ban elfogadja Bay javaslatát és bevezeti a „fényre szabott méter” mértékegységének a meghatározását.

Bay Zoltán magát mindig is magyar fizikusnak tartotta, 1973-tól rendszeresen hazalátogatott Magyarországra. A Magyar Tudományos Akadémia 1981-ben tiszteletbeli tagjává választotta, a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád 1990-ben a Rubinokkal Ékesített Zászlórend kitüntetést adományozta neki. Ez alkalomból mondott beszédében Bay Zoltán önmagának tette fel a kérdést: „ Vajon szabad volt-e eljönnöm, vagy inkább vállalnom kellett volna az otthoni sorsot, mely börtönnel, brutálisan elnyomó munkatáborral vagy éppen kivégzéssel járhatott vol na? Nem volt könnyű eljönnöm, az volt az érzésem, mintha otthon előbb meg kellene halnom, hogy az életet itt folytathassam. Eljövetelem célja volt egyrészt, hogy ne segítsem az otthoni, szerintem bűnös rendszert tudomá-153