Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Neumann János

először arra, hogy egyfajta elektronikus számológéppel kellene ezt a monoton és igen időigényes munkát meggyorsítani. A háború alatt Goldstine irányításával már készült egy eléggé robusztusra sikeredett ENIAC nevű számológép, amelybe - csak az összehasonlítás kedvéért - 18 000 elektroncső és csaknem 1500 relé volt beépítve. Elkészülte után is óriási hátrányt jelentett, hogy egy komolyabb számolási művelet előtt a berendezést előbb különböző vezetékek és dugók csatlakoztatásával úgymond be kellett „programozni”, amely ténykedés néha órákat is igénybe vett. Neumannak 1944-ben mutatták be a méreteiben ugyan igen tekintélyes, de nagyon nehézkesen működtethető és gyakran meghibásodó monstrumot. Neumann felismerte - a riasztó hibák ellenére is - a számítógépekben rejlő óriási lehetőséget és egy teljesen új rendszerű gép megtervezését határozta el. Az ENIAC még el sem készült igazán, amikor Neumann irányításával megkezdődött az EDVAC (Electronic Discrete Variable Computer) megkonstruálása. Ezzel kapcsolatban Neumann kidolgozta az új számítógép működési elvét, amely a mai modem számítógépek meghatározását is megadja. A szakmai közvélemény még ma is a gépi számításokról és a számítógépekről valaha is megjelent legfontosabb dokumentumok egyikének tartja Neumann János ezzel kapcsolatos tanulmányát. Ebben már olyan fogalmakat is tisztáz, mint az utasításkódok szerepe, logikai rendszerek felépítése, a programok tárolási módja, a számítás programjának a betáplálása és még sorolhatnánk. A háború után az ENLAC-EDVAC-csoport szétesett és a továbbiakban Goldstine, de főként Neumann folytatja a gépek gondolkodásra való tanítását. Következik egy újabb mér-146