Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Lánczos Koméi

a Zeitschrift für Physik folyóiratban tette közzé. Ervin Schrödinger differenciálegyenletre alapozott hullámmechanikáját egy hónappal később publikálta az Annalen der Physik szaklapban. A neves atomfizikus, Pauli, Lánczos tanulmányában hibát vélt felfedezni, ezért eléggé barátságtalanul írt erről a munkáról. A fizikusok körében, többek közt ezért is, inkább Schrödinger egyenletei terjedtek el (ma is Schrödinger-egyenletek néven ismeri a fizika, és szerzője főként ezért a munkájáért kapta meg 1933-ban a fizikai Nobel-díjat). Az utókor azonban egyértelműen Lánczos Koméinak adott igazat: a nagy Pauli tévedett, Lánczos egyenletei hibátlanok. Lánczos tehát egy hónappal megelőzte Schrödingert a kvantummechanika analitikus megfogalmazásával. Ezt a hetvenes években Schrödinger is elismerte, és a Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ tudományos tanácskozásán őszinte ünneplésben részesítették Lánczos Koméit. Az első elektronikus számítógépek megjelenésével kiderült, hogy Lánczos matematikai eljárásai bámulatosan jól alkalmazhatók gépi számításokra is. Ez meghozza számára az elismerést és a világhírt.

Lánczos Koméi 1929-től Einstein mellett tanársegéd. A matematikában mérsékelten képzett Einstein arra kéri a ragyogó matematikus Lánczost, hogy matematikai úton tisztázza, vajon a gravitációs mezőt leíró egyenletei magukba foglalják-e a testek mozgástörvényeit. Lánczos a világon elsőként igazolja a feltevés helyességét, hogy a newtoni axiómák nem független alaptörvények, hanem a gravitációs mező sajátos következményei.

141