Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Alfred Nobel

Alfred Nobel 1850-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazik tanulmányútra, ahol megismerkedik John Ericssonnal, az akkor már világhírű mérnökkel, akinek gyárában közel két éven át dolgozik. Európába 1852-ben tér vissza, azonban megromlott egészségi állapota miatt először Franzensbadba utazik hosszabb gyógykezelésre, majd Szentpétervárra megy, ahol benyújtja első szabadalmát egy újfajta gázmérőre. Az ifjú, még alig huszonnégy éves Alfred Nobel azonban apja nyomdokain kíván haladni, és az ő érdeklődése is elsősorban a robbanóanyagok felé fordul. Sikerrel jár egy tőkeszerző körútja, amikor is - III. Napóleon közbenjárására, aki felismerte a modem haditechnikában nélkülözhetetlen robbanóanyagok fontosságát - százezer aranyfrank kölcsönhöz jut. Az addig ismert leghatásosabb robbanóanyag a puskapor volt. Állítólagos feltalálójának Schwarz Berthold szerzetest tartják, bár még az sem bizonyított, hogy valóban élt ez a szóban forgó személy. Valószínűbb, hogy a puskapor ismerete Kínából került Európába. Az első ágyúkat tudomásunk szerint a franciák és angolok közti crécyi csatában (1346) alkalmazták. A 19. század első felében azután a svájci Schönbein alkotta meg a lőgyapot néven ismert nitrocellulóz-rpbbanóanyagot. Nem sokkal rá Sobrero olasz tudós glicerin nitrálásával egy, az addiginál sokkal hatásosabb robbanóanyagot fedezett fel, a nitroglicerint. A nitroglicerin színtelen, a vízzel nem elegyedő nagy fajsúlyú folyadék, amely meggyújtva nyugodtan elég, ám ütésre vagy rázkódásra rendkívüli erővel detonál. Ezen nem kívánatos tulajdonságok miatt ennek a robbanóanyagnak az alkalmazhatósága jelentős mértékben korlátozottá vált. Alfred Nobel egy

12