Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Kármán Tódor

mányok iránt a hadsereg egyre fokozottabb érdeklődést kezdett tanúsítani, végül is Kármán és a katonaság kö­zött szoros együttműködés alakult ki. Kármán adta az észt és az ötleteket, a hadsereg pedig finanszírozta a ku­tatásokat. Kármán 1939-től hivatalos tanácsadója lett az US Air Force-nak (Amerikai Légierő) és sok más kato­nai intézménynek. A hadsereg a második világháború­ban szerzett tapazstalatok alapján felismerte, hogy a jövő légi erőfölényét nem a repülőgépek számának nö­velésével, hanem az egyre gyorsabb és tökéletesebb gé­pek kifejlesztésével lehet elérni. így Kármán nagy ál­ma, a hangnál gyorsabb sebességtartomány elérése, kellő támogatást kapott. Ezzel párhuzamosan Kármán a harmincas évek végétől kezd el komolyabban foglal­kozni a rakétatechnikával. Létrehoz egy kutatócsopor­tot, tagjaival azután 1944-ben megalapítja a Jet Propul­sion Laboratory-t (Sugárhajtás-laboratórium), amely hamarosan önálló intézetté nőtte ki magát és napjaink­ban a világ legnagyobb ilyen tudományos intézményé­nek számít. Még tartott a háború, amikor Kármánt fel­kérik, hogy hozza létre és vezesse a légierő tudományos tanácsadó testületét. Az 1949-ben megalakult NATO katonai szakértője és az USA elnökének tudományos tanácsadója volt. Segítette a Nemzetközi Asztronauti­kai Akadémia létrehozását, amelynek elnöki tisztét elsőként ő töltötte be. 1959-ben a Tenesse állambeli Tullahomában az amerikai légierő hiperszonikus kuta­tóintézetet létesített, amelyet még életében Kármánról neveztek el. 120

Next

/
Thumbnails
Contents