Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Eötvös Loránd

Eötvös elgondolásának az volt az alapja, hogy a súlyos tömeget a Föld vonzereje, a tehetetlen tömegét pedig a Föld forgásából származó látszólagos „centrifugális erő” adja. A feladat az volt, hogy e két erő eredőjének az irányát minél pontosabban tudja megmérni. Megtervezte majd elkészíttette ún. torziós ingáját, amelynek lengő részén, egy vízszintes rúd két végén, egy-egy azonos tömegű test volt elhelyezve, miközben maga a rúd egy igen vékony, de erős fémszálon függött. Abban az esetben, ha a súlyos és tehetetlen tömeg nem egyenlő nagyságú, akkor azok más irányba térnek ki, és a létrejövő erőkülönbség elcsavarja a vékony fémszálat, melyet tükörleolvasással észlelt. Ahhoz, hogy kiküszöböljön minden külső zavaró hatást (rezgést, mágnesességet), a méréseket Eötvös Loránd a Balaton jegén végezte. Végül is sikerült a két tömeg azonosságát kétszázmilliomod (!) pontossággal kimutatnia. Ezt több évtizedig nem tudták túlszárnyalni, így jogosan érdemelte ki Eötvös a göttingeni egyetem pályadíját. Albert Einstein, az általános relativitás elméletének egyik fő támaszát látta Eötvös alapvető jelentőségű kísérletében. Különösen fontosnak bizonyult Eötvös azon felismerése, hogy torziós ingája alkalmas a nehézségi gyorsulás helyi változásainak a mérésére is. Ezeket az eltéréseket a hegyek és a földfelszín alatti rétegek sűrűségváltozásai okozzák. A torziós inga igen pontosan tudta mérni a gravitációs tér gradiensét, amiből pedig következtetni lehet a mélyben lévő rétegek tömeg- és sűrűségviszonyaira. A tudományos alapkérdést tisztázó műszer egyszeriben nyersanyagkutató eszközzé lépett elő és igen fé-110