Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

Apor kapitány, a Bizáncot ostromló magyar kalandozó sereg vezére.

A Képes Krónika festője a 14. század jellegzetes hadizászlójával és címeres pajzsával ábrázolja a több száz évvel korábbi eseményt. Címerállatként az Árpádokhoz kapcsolódó tundt festi meg

zolja a Nagy Lajos (1342-1382) korabeli Képes Krónika egyaránt turulos címerrel és hadizászlóval a hunokat és a honfoglaláskori magyar vezéreket egyaránt. Bár ez a madár az Árpádok eredetmondájában fontos szereplő, mégsem jelenhet meg ilyen korán címerállatként, különösen nem abban a formában, ahogy a Képes Krónika festője jó négyszáz évvel a leírt események után ábrázolja: pajzsra helyezve. A címer a nyugati keresztény civilizáció, a lovagi kultúra szülötte. A pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a 12. század elején állandósulnak. Még a címerek előképei sem jelennek meg all. század utolsó harmada előtt. A 13. század krónikaírójának és Nagy Lajos krónikafestőjénck a címer használata már természetes, magától értetődően vetítik vissza több száz évvel korábbra, különösen az Árpádok turullegendájának ismeretében.

Hasonlóan anakronisztikus Szent István (1000-1038) ábrázolása a Képes Krónikában kettőskeresztes címerrel. A kettőskereszt, eredetileg mint