Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

mer egyedi, nemzeti jellegére mindössze a körív alján alig észrevehető, redőzött nemzeti színű szalag utal. Rákosi Mátyás előadói beszédében maga hangsúlyozza, hogy a címer megalkotásánál a legfontosabb cél az volt, hogy elsősorban azt jelképezze: ez a dolgozók országa.

Mindez érthetővé teszi, hogy a nemzet nem vallotta magáénak, és 1956 vihara kisöpri hivatalos jelképeink közül. A Kossuth-címert a közakarat éleszti fel: az emberek ruhájukon viselik, megjelenik a zászlókon. Az események hatására ez lesz és marad a legfontosabb szervek, az Országgyűlés, az Elnöki Tanács hivatalos címere egészen az 1957-es új törvényi szabályozásig.

Az ekkor elfogadott alkotmányban megkísérlik az 1949-es címer legsúlyosabb hibáit elkerülni. Az aranykeretes, vörössel, fehérrel és zölddel vágott pajzs már hangsúlyozza nemzeti színeinket, a vörös csillag csak sisakdíszként szerepel, és a búzakalászt összefogó nemzetiszínű és vörös szalag fejezi ki a címer politikai tartalmát. Legfőbb hibája, hogy nincs a többszáz éves magyar címerhagyományokra épülő, önálló heraldikai tartalma. Csupán nemzeti színeinket ismétli meg, amelyek az egyszínű ábrázolásokon - így például a pénzérméken - nem ismerhetők fel.

Alkotmányunk újraszabályozása kapcsán szükségszerűen merül fel az igény, hogy a magyar állam hivatalos szimbólumáról is rendelkezés szülessék, figyelembe véve a magyar címer évszázados történetét.

A téma iránt érdeklődőknek:- Művészettörténeti ABC; címer címszó, Budapest 1961.- Bertényi Iván: Kis magyar címertan, Budapest 1983.- Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei, Budapest 1987.