Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

változással. I. Ulászló (1440-14-44) pénzén már csak a két főmotívumot ábrázolják egy pajzson, valamint itt jelenik meg egy további fontos elem: a pajzs fölött a korona. Ez a változat azonban még sokáig nem válik merev szabállyá.

Mint láttuk, egy eredetileg hatalmi jelvény, dinasztikus címer alakul át nemzeti jelképpé. A köztudatban azonban más szimbolikus jelentés is kapcsolódik a címeren megjelenő formákhoz. E szerint a vágásos címer négy ezüst sávja az ország négy legfontosabb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva. Ez az értelmezés már a 15. század végi oklevelekben felbukkan, majd az 1500-as évek elején egyértelműen a folyókkal azonosítják az ezüst sávokat. Az elképzelést Werbőczy István Hármaskönyve, a feudális Magyarország »bibliája« terjeszti el. Werbőczy magyarázatában a kettőskereszt Szent Istvántól ered: ő kapja a pápától apostoli jelvényként. Werbőczy értelmezése - mint fentebb láthattuk - kései, tudálékos okfejtés, nem támaszkodik történeti adatokra. Egy, valószínűleg még ennél is későbbi elképzelés a hármashalomban három valóságos hegyet lát: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát. A nézet népszerűségét 18. század eleji heraldikai és országleíró munkák alapozzák meg.

A visszavetítés jelensége jól ismert a korona történetéből is. A középkori ember nem kételkedett abban, hogy a Szent Korona első királyunk, Szent István uralkodói jelvénye volt. (Bár a magyar korona története máig vitatott, egyértelmű, hogy nem kapcsolhatjuk államalapítónk személyéhez.) A királyok koronázását szigorű hagyományok szabályozták. A magyar király legitim, érvényes felszentelése csak a „Szent István-i” koronával történhetett. Ez a különleges tisztelet kiinduló pontja a Szent Korona tannak, ennek a sajátosan magyar, egészen legújabbkori történelmünkig nyúló államelméleti rendszernek. A korona a mindenkori uralkodó fölött áll, így válik az államiság szimbólumává, az ország jelképévé.

A pajzs fölé helyezett korona a 14. század végén bukkan fel, de ekkor még egy nyitott, leveles változatban. Később - valószínűleg a Szent Korona hatására - zárttá válik, Mátyás 1464-es pecsétjén talán már ez szerepel. Figyelemre méltó, hogy egészen a 19. századig a Szent Korona ábrázolása nem élethű, nem egyedi, mivel a címereslevelek festői, az érmek és pecsétek készítői a koronát a valóságban aligha láthatták. Legfeljebb emberöltőnként