Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

kezett összeomlásakor Loos hiú reményeket táplál, hogy az új osztrák köztársaságban művészeti és építészeti elképzeléseit maradéktalanul megvalósíthatja. Ezért barátaival együtt kidolgozza a „vezérelveket a művészeti hivatal részére”, majd elvállalja Bécs város településügyi hivatalának főépítészi állását. Alig két évvel később csalódottan távozik ebből a beosztásból, s hat évig Franciaországban él, csak néha látogat haza. Franciaországban Loos művészi és építészi kvalitásait nagyra becsülik, amit a Salon d’Automneban rendezett kiállítása (1923), a Sorbonne-on tartott előadásai és Párizsban épített házai egyaránt tanúsítanak. A húszas évek végén ugyan visszatér Bécsbe, de sokszor utazik Csehszlovákiába, Németországba, Franciaországba. Hatvanadik születésnapja alkalmából a csehszlovák állam életjáradékot állapít meg számára.

Ebben az időben Prágában több lakóépületet, Észak-Csehországban pedig munkástelepülést épít. Régi tanítványai már munkatársakká nőttek, akik ragaszkodással veszik körül törékennyé vált mesterüket. Egyre súlyosbodó betegsége idején még megéri, hogy tanítványai életművét könyvalakban kiadják, és cikkeinek második gyűjteményes kötetéhez még maga írhat rövid előszót. Ebben az előszóban így értékeli saját életművét: ,,A harminc évig tartó küzdelemből én kerültem ki győztesként, megmentettem a világot a felesleges díszítésektől.” Röviddel később, 1933. augusztus 23-án egy bécsi idegszanatóriumban hunyt el.

6