Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

más követelmények kielégítésére gyakran aszimmetrikus, szinte aránytalan alakzatokra komponálja. Nagyméretű gipszmodellek hatását keltik a teraszházak visszaugratott homlokzatai, vagy az erős árnyékhatást keltő kiemelkedő zárt erkélyek, rizalitok. Az épületek tömegének, felületeinek, nyílásainak arányait tekintve nem olyan igényes, mint a festői hatást kereső Le Corbusier, gyakran szinte kérkedik a felület folthatásának esetlegességével, a tetőhéjalás és a falfelület összhatásának különlegességével. Éppen ez a külső tömegalakítás, melynek puritanizmusa a kortársak megdöbbenését és meg nem értését váltotta ki, s melyet ma az építészettörténet a modern építészethez vezető út fontos állomásának tekint, választja el még Loost a kiforrott modern építészettől. Ez a világháború előtti — premodernnek nevezhető — korszakban épített műveire csakúgy vonatkozik, mint későbbi, a húszas években keletkezett alkotásaira. Tömbszerű építményeiből többnyire hiányzik az arányok finomsága, a funkciót híven tükröző nyílások és az épületméretek teljes összehangolása, sőt gyakran a szerkezet kifejezése. Épületei tüntetnek az új irány mellett, felvetik a modern építészet egyszerű és hatásos formaalakításának problémáját, de a kiforrott megoldást többnyire még nem találják meg. Ezért igen találó Karl Kraus mondása a Michaelerplatzon emelt épületről: ,,Egy gondolat az, amit Loos ott felépített!”

Loos építőművészetének legerősebb és leghatásosabb oldala a belsőépítészeti kialakítás. Fényképek és perspektivikus rajzok alig tudják érzékeltetni tereinek tudatosan kialakított belső hatását, méltóságát, lakályosságát, a modern élethez igazított és formailag diszkréten kifejezett célszerűségét. Kávéházai, üzlethelyiségei, lakásai ezt egyaránt tükrözik. A belső térkialakításnál mutatkozik meg, hogy Loos vérbeli, élvonalbeli építész volt. Elveihez híven nem avatkozott a bútortervezésbe, mint kortársainak legtöbbje. Noha a lakást vagy üzlethelyiséget a legapróbb részletig megoldotta, a bútorok elkészítéséhez a mesternek elképzeléseket s nem terveket ad. A lakást tervezi, a bútort alkalmazza. A belsőtér építészeti kialakítása, a tér arányai, a térelemek kapcsolatai — ellentétben a külső tömegkialakítással — finoman mérlegeltek és tökéletesen kiegyensúlyozottak. A bútor, a berendezési tárgy szerepe és kvalitása sohasem emelkedik a térmegoldás jelentősége fölé, annak ötletességével és elsődleges hatásával a bútor nem versenyez.

Loos építészete, az összes jellemzőt egybevetve, még nem sorolható a nemzetközi stílusnak nevezett korai modern építészethez. Ö annak még csak előfutára, de egyik legjelentősebb előfutára. Ezt a jelentőséget számára talán éppen az biztosítja, hogy a század első éveiben hírnevet szerzett építészekkel ellentétben az ő alkotásaiból a nemzeti vonás mindenkor hiányzik. Adolf Loos Csehországban született, Németországban végezte egyetemi tanulmányait. Első benyomásait Amerikában szerezte, első lakóházát Svájcban építette. Eleinte Bécsben működött, később Ausztrián kívül Franciaországban, Csehszlovákiában is. Ez a körülmény nemcsak egyéniségére, gondolatvilágára, műveltségére hatott ki, de művészetében is megnyilvánul. Az első világháborút megelőző években a nacionalizmus túlfűtött légkörében alig voltak néhányon, akik modern törekvéseikben is ne ragaszkodtak volna területi, népi, nemzeti hagyományokhoz. A legtöbb építész művét ebben a korban éppen a nemzeti vonás éles megnyilvánulása választja el a modern irányzat kibontakozásából született művektől. Loos építészete ettől a felfogástól eltér, művészete éppen nemzetközi érvényével, nemzetközi hatásával lép előtérbe.